1Egyszer, amikor egy helyen imádkozott, miután befejezte, azt mondta neki egyik tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait!
2Ő pedig így szólt: Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.
3Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.
4És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe.
5Aztán így szólt hozzájuk: Ki az közületek, akinek van egy barátja, és az elmegy hozzá éjfélkor, és azt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret,
6mert egy úton levő barátom érkezett hozzám, és nincs mit adjak neki!
7Az pedig onnan belülről így válaszolna: Ne zavarj engem, az ajtó már be van zárva, és a gyermekeim velem vannak már az ágyban, nem kelhetek fel, hogy valamit is adjak neked.
8Mondom nektek, ha azért nem is fog felkelni és adni neki, mert a barátja, de tolakodása miatt felkel, és ad neki, amennyi csak kell.
9Én is mondom nektek: Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.
10Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.
11Ugyan melyik apa az közületek, aki a fiának követ ad, amikor az kenyeret kér, és kígyót ad, amikor az halat kér?
12Vagy ha tojást kér, vajon skorpiót ad-e neki?
13Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle!
14Majd néma ördögöt űzött ki, és ahogy kiment az ördög, megszólalt a néma, a sokaság pedig csodálkozott.
15Némelyek azt mondták közülük, hogy Belzebub, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
16Mások pedig kísértve őt mennyei jelt kértek tőle.
17Ő pedig, ismerve gondolataikat, azt mondta nekik: Minden ország, amely önmagával meghasonlik, elpusztul, és ház házra dől.
18Ha a Sátán önmagával meghasonlik, hogyan állhat meg az országa? Mert az mondjátok, hogy én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket.
19És ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki őket? Azért ők maguk lesznek a ti bíráitok.
20Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.
21Amikor az erős fegyveres őrzi a palotáját, vagyona biztonságban van,
22de ha egy nála erősebb megtámadja és legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, amelyben bízott, és szétosztja, amit tőle zsákmányol.
23Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az tékozol.
24Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken kóborol nyugalmat keresve, és amikor nem talál, azt mondja: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.
25És amikor odamenve kisöpörve és felékesítve találja,
26akkor elmegy, és maga mellé vesz hét másik lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenve ott lakoznak, és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az elsőnél.
27Amikor ezeket mondta, fölemelte a szavát egy asszony a sokaságból, és azt mondta neki: Boldog a méh, amely téged hordozott, és boldogok az emlők, amelyeket szoptál.
28Ő pedig azt mondta: Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten beszédét és megtartják!
29Amikor pedig még nagyobb sokaság gyűlt köréje, elkezdett beszélni: Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelt kíván, de nem adatik neki más jel, hanem csak Jónás próféta jele.
30Mert ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz jel az Emberfia is ennek a nemzedéknek.
31Dél királynője felkel majd az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli őket, mert ő eljött a föld legvégéről, hogy hallhassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál.
32Ninive férfiai az ítéletkor majd együtt támadnak fel ezzel a nemzedékkel, és elítélik ezt, mert ők megtértek Jónás prédikálására, és íme, nagyobb van itt Jónásnál.
33Senki sem gyújt lámpát azért, hogy egy eldugott helyre vagy a véka alá tegye, hanem a lámpatartóba, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.
34A test lámpása a szem: ha a szemed tiszta, egész tested is világos lesz, ha pedig a szemed gonosz, a tested is sötét.
35Vigyázz azért, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!
36Azért ha a te egész tested világos, és nincs benne semmi sötétség, olyan fényes lesz az egész, mint amikor a lámpa megvilágosít téged fényével.
37Amikor beszélt, egy farizeus arra kérte, hogy ebédeljen nála. Bement azért, és asztalhoz telepedett.
38A farizeus pedig, amikor látta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg, elcsodálkozott.
39Az Úr pedig azt mondta neki: Ti, farizeusok a pohár és a tál külső részét megtisztítjátok ugyan, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal.
40Bolondok! Nem az alkotta a külsőt is, mint aki a belsőt?
41Adjátok oda alamizsnaként azt, ami belül van, és mindenetek tiszta lesz.
42De jaj nektek, farizeusok, mert megadjátok a tizedet a mentából, rutából és minden zöldségből, de mellőzitek az ítéletet és az Isten iránti szeretetet, pedig ezeket kellene cselekedni és amazokat sem elhagyni!
43Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek az elöl ülést a gyülekezetekben és a piacokon való köszöntéseket!
44Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, és az emberek, akik azokon járnak, mit sem tudnak róla!
45Az egyik törvénytudó ekkor azt mondta neki: Mester, amikor ezeket mondod, minket is bántasz.
46Ő pedig azt mondta: Jaj nektek is, törvénytudók, mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjatokkal sem érintitek azokat!
47Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket!
48Mert bizonyságát adjátok annak, hogy helyeslitek atyáitok tetteit: azok megölték őket, ti pedig síremlékeket építetek nekik.
49Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek,
50hogy számon kéressék e nemzedéktől minden próféta vére, amelyet kiontottak e világ kezdetétől fogva
51Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, aki elveszett az oltár és a templom között. Bizony, mondom nektek, számon fogják kérni ettől a nemzedéktől.
52Jaj nektek, törvénytudók, mert elvettétek a tudomány kulcsát, ti magatok nem mentetek be, és akik be akartak menni, azokat meggátoltátok!
53Amikor kiment onnan, az írástudók és farizeusok felháborodottan támadni kezdték, és több dolog felől faggatták,
54és csak azt lesték, hogy beszédében hol tudnák megfogni, hogy vádolhassák őt.