1Miközben többezres tömeg gyűlt össze, úgy, hogy majd letaposták egymást, tanítványainak kezdte mondani: Óvakodjatok a farizeusok kovászától, amely a képmutatás,
2mert nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne, és olyan titok, amely ki ne tudódnék!
3Azért amit a sötétben mondtatok, fényes nappal fogják hallani, és amit zárt ajtók mögött fülbe súgtatok, azt a házak tetejéről fogják hirdetni.
4Mint barátaimnak mondom nektek: Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak.
5Megmondom, kitől féljetek: attól féljetek, aki megöl, és utána arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony mondom nektek, attól féljetek.
6Nemde öt verebet adnak két fillérért? És egyikükről sem feledkezik meg Isten.
7Nektek pedig a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek azért, sok verebecskénél drágábbak vagytok.
8Mondom pedig nektek: Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt,
9aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt.
10Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot.
11Amikor majd zsinagógákba hurcolnak, felsőbbségek és hatóságok elé állítanak benneteket, ne aggodalmaskodjatok, hogy miként védekezzetek, vagy mit mondjatok,
12mert a Szentlélek abban az órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.
13Akkor megszólalt valaki a tömegből: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!
14Ő pedig azt mondta neki: Ember, ki tett engem köztetek bíróvá vagy osztóvá?
15Majd így szólt hozzájuk: Vigyázzatok, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az ember élete.
16És mondott nekik egy példázatot: Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje,
17azért magában így okoskodott: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet.
18És azt mondta: Ezt teszem: lerontom a csűreimet, és nagyobbakat építek, és azokba takarítom be minden gabonámat és javaimat,
19és ezt mondom a lelkemnek: „Én lelkem, sok javad van sok esztendőre eltéve. Helyezd magadat kényelembe, egyél, igyál, vigadozzál!”
20Isten pedig azt mondta neki: „Bolond, ma éjjel elkérik tőled a lelkedet, amiket azért magadnak készítettél, kiéi lesznek?”
21Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem Istenben gazdag.
22Majd azt mondta tanítványainak: Ezért mondom nektek, ne aggodalmaskodjatok az életetek felől, hogy mit egyetek, sem a testetek felől, hogy mibe öltözködjetek.
23Az élet több, mint az eledel, és a test több, mint az öltözet.
24Nézzétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, nem is aratnak, nincs kamrájuk, sem csűrük, és Isten táplálja őket. Mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál!
25Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?
26Ha azért a legcsekélyebbet sem tehetitek meg, mit aggodalmaskodtok a többi felől?
27Nézzétek meg a liliomokat, hogyan növekednek: Nem fáradoznak és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.
28Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vetik, ennyire fölruházta Isten, mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!
29Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok.
30Mert mindezeket a világ pogányai kérdezik, a ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre.
31Ti az Isten országát keressétek, és ezek mind megadatnak nektek!
32Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.
33Adjátok el, amitek van, és osszátok szét alamizsnaként! Szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket és elfogyhatatlan kincseket a mennyekben, ahol a tolvaj nem fér hozzá, sem a moly meg nem emészti!
34Mert ahol a ti kincsetek, ott lesz a ti szívetek is.
35Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva,
36azokhoz hasonlóan, akik urukat várják, mikor jön meg a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki.
37Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megjön, ébren talál. Bizony mondom nektek, hogy felövezve magát asztalhoz ülteti őket, hozzájuk megy, és felszolgál nekik.
38És ha a második vagy harmadik őrváltáskor jön is meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák!
39Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, melyik órában jön a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy betörjön a házába.
40Ti azért legyetek készek, mert amely órában nem gondolnátok, akkor jön el az Emberfia.
41Péter pedig megkérdezte: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot vagy mindenkinek?
42Az Úr így válaszolt: Kicsoda hát a hű és a bölcs sáfár, akit az úr gondviselővé tett a házanépe fölött, hogy idejében kiadja nekik élelmüket?
43Boldog az a szolga, akit megérkezésekor ura ilyen munkában talál!
44Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona felett gondviselővé teszi.
45Ha pedig az a szolga így szólna a szívében: „Halogatja még az uram a hazajövetelt”, és verné a szolgákat és szolgálóleányokat, és kezdene enni és inni és részegeskedni:
46megjön annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja.
47Azt a szolgát, aki ismerte urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntetik meg,
48azt pedig, aki nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntetik meg. Akinek sokat adtak, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet várnak el.
49Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak e földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!
50De keresztséggel kell még megkereszteltetnem, és feszülten várok, amíg az be nem teljesedik.
51Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem, mondom nektek, sokkal inkább meghasonlást.
52Mert mostantól fogva öten lesznek egy családban, akik meghasonlanak, három kettő ellen és kettő három ellen.
53Meghasonlik az apa a fiával, a fiú az apjával, az anya a leányával és a leány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával.
54Majd így szólt a sokasághoz: Amikor látjátok, hogy napnyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok, hogy esni fog, és úgy is lesz.
55Amikor halljátok fújni a déli szelet, azt mondjátok, hogy hőség jön, és úgy is lesz.
56Képmutatók! Az ég és a föld jelenségeit meg tudjátok ítélni, erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet mondani?
57Magatoktól miért nem tudjátok megítélni, hogy mi az igaz?
58Amikor pedig ellenségeddel a hatóság elé mégy, még az úton igyekezz megszabadulni tőle, hogy ne vigyen a bíró elé, és a bíró át ne adjon a börtönőrnek, és a börtönőr a tömlöcbe ne vessen téged.
59Mondom neked, hogy ki nem jössz onnan, míg az utolsó fillért is meg nem adod.