---

¹ Voltak ott abban az időben néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével elegyítette.
² Ő ezt felelte nekik: Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük?
³ Azt mondom nektek, hogy semmiképpen, sőt inkább: ha meg nem tértek, ti is mindnyájan ugyanígy elvesztek.
⁴ Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, bűnösebb volt Jeruzsálem minden lakójánál?
⁵ Azt mondom nektek, hogy semmiképpen, sőt inkább: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.
⁶ És ezt a példázatot mondta: Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjébe ültetve, és elment, hogy azon gyümölcsöt keressen, de nem talált.
⁷ Azt mondta a vincellérnek: Íme, harmadik éve már, hogy idejárok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok. Vágd ki azért, miért is foglalná a földet hiába!
⁸ Az pedig így válaszolt: Uram, hagyj békét neki még ebben az évben, míg körös-körül megkapálom és megtrágyázom,
⁹ hátha terem jövőre, ha pedig mégsem, akkor majd kivágod.
¹⁰ Egy szombaton Jézus egy zsinagógában tanított.
¹¹ Volt ott egy asszony, akiben betegségnek lelke lakozott már tizennyolc éve, és úgy meg volt görnyedve, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni.
¹² Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és azt mondta neki: Asszony, feloldattál a betegségedből!
¹³ És rátette a kezét, mire az asszony azonnal felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.
¹⁴ A zsinagóga elöljárója azonban megharagudott, hogy Jézus szombaton gyógyított, és azt mondta a sokaságnak: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell, akkor jöjjetek gyógyíttatni magatokat, és ne szombaton!
¹⁵ Az Úr azt válaszolta: Képmutató! Szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-e itatni?
¹⁶ Hát Ábrahám leányát, akit a Sátán megkötözött immár tizennyolc esztendeje, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombaton?
¹⁷ Amikor ezeket mondta, ellenfelei mind megszégyenültek, és az egész nép örült mindazoknak a dicsőséges dolgoknak, amelyek általa történtek.
¹⁸ Jézus pedig azt mondta: Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam?
¹⁹ Hasonló a mustármaghoz, amelyet elővett az ember, és elvetette a kertjében. Az pedig felnevelkedett, fává lett, és az égi madarak fészket raktak az ágain.
²⁰ Majd így folytatta: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
²¹ Hasonló a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérce lisztbe, mígnem az egész megkelt.
²² Jeruzsálem felé menet városokon és falvakon haladt át, és mindenütt tanított.
²³ Egyszer valaki azt kérdezte tőle: Uram, ugye kevesen üdvözülnek? Ő pedig azt mondta nekik:
²⁴ Küzdjetek azért, hogy bemehessetek a szoros kapun, mert – mondom nektek – sokan próbálnak bemenni, és nem tudnak.
²⁵ Mert ahogy a ház ura felkel, és bezárja az ajtót, ti már kívül állva kezditek az ajtót zörgetni, mondva: Uram! Uram! Nyisd meg nekünk! Ő pedig azt feleli: Nem tudom, honnan valók vagytok.
²⁶ Akkor majd kezditek mondani: Teelőtted ettünk és ittunk, és az utcáinkon tanítottál.
²⁷ Ő pedig azt válaszolja: Mondom nektek, nem tudom, honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!
²⁸ Ott sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnan.
²⁹ És jönnek napkeletről és napnyugatról és északról és délről, és letelepednek az Isten országában.
³⁰ Mert vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.
³¹ Még abban az órában jött hozzá néhány farizeus, és azt mondták neki: Menj, hagyd el ezt a helyet, mert Heródes meg akar ölni!
³² Erre ő így válaszolt: Menjetek, és mondjátok meg annak a rókának: íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, és harmadnapon célba érek.
³³ De nekem ma és holnap és azután úton kell lennem, mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
³⁴ Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam egybegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, és ti nem akartátok!
³⁵ Íme, pusztán hagyatik a házatok, és bizony mondom nektek, hogy addig nem láttok engem, amíg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!