---

¹ És történt egy napon, amikor a népet a templomban tanította, és hirdette az evangéliumot, hogy előálltak a főpapok az írástudókkal és a vénekkel együtt,
² és megkérdezték tőle: Mondd meg nekünk, milyen felhatalmazással teszed ezeket, vagy ki az, aki téged erre felhatalmazott?
³ Ő pedig így válaszolt: Én is kérdezek egy dolgot tőletek, mondjátok meg azért nekem:
⁴ János keresztsége a mennyből volt-e vagy emberektől?
⁵ Azok pedig tanakodtak maguk között: Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja mondani: „Miért nem hittetek neki?”
⁶ Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt.
⁷ Ezért azt válaszolták, hogy ők nem tudják, honnan van.
⁸ Mire Jézus azt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással cselekszem ezeket.
⁹ Majd ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: Egy ember szőlőt ültetett, bérbe adta munkásoknak, és hosszú időre elutazott.
¹⁰ És amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő terméséből. De a munkások ezt megverték, és üres kézzel küldték el.
¹¹ Majd egy másik szolgát is küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel visszaküldték.
¹² Még egy harmadikat is küldött, azt meg véresre verve kidobták.
¹³ Azt mondta azért a szőlő ura: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, ha őt látják, talán csak megbecsülik.
¹⁴ De amikor meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös, öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!
¹⁵ Kidobták azért a szőlőből, és megölték. Most azért mit tesz a szőlő ura?
¹⁶ Elmegy, elpusztítja azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. Amikor ezt hallották, így szóltak: Meg ne történjen ez!
¹⁷ Ő pedig rájuk tekintve azt mondta: Mit jelent akkor az, ami meg van írva: amely követ az építők megvetettek, az szegletkővé lett?
¹⁸ Aki erre a kőre esik, összetöri magát, és akire ez ráesik, az széjjelzúzódik.
¹⁹ A főpapok és az írástudók azon voltak, hogy még abban az órában elfogják, mert megértették, hogy ellenük mondta ezt a példázatot, de féltek a néptől.
²⁰ Azért, hogy szemmel tartsák, kémeket küldtek ki, akik igaznak tettették magukat, hogy őt megfogják beszédében, és átadják a hatóságnak és a helytartó hatalomnak.
²¹ Ezek megkérdezték tőle: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját:
²² szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
²³ Ő azonban felismerte álnokságukat, és azt mondta:
²⁴ Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta? Ők pedig azt felelték: A császáré.
²⁵ Mire azt mondta nekik: Adjátok meg azért a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.
²⁶ És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt, hanem elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.
²⁷ Odament hozzá néhány szadduceus is, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték tőle:
²⁸ Mester, Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermektelen volt, akkor annak testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.
²⁹ Volt azért hét testvér, az első megnősült, de gyermektelenül halt meg,
³⁰ úgyhogy a másik,
³¹ majd a harmadik vette el annak feleségét, aztán sorban mind a hét, de nem hagytak utódot, és meghaltak.
³² Végül meghalt az asszony is.
³³ A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülük, mert mind a hétnek a felesége volt?
³⁴ Jézus így válaszolt nekik: E világ fiai házasodnak, és férjhez mennek,
³⁵ de akik méltónak ítéltetnek arra, hogy eljussanak abba a világba és a halálból való feltámadásra, nem házasodnak, és férjhez sem mennek,
³⁶ sőt meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és az Isten fiai, mivel a feltámadás fiai.
³⁷ Azt pedig, hogy a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének hívta.
³⁸ Isten pedig nem a halottaknak, hanem az élőknek Istene, mert előtte mind életben van.
³⁹ Néhány írástudó ekkor azt mondta: Mester, jól mondtad!
⁴⁰ És többé semmit sem mertek kérdezni tőle.
⁴¹ Ő pedig azt mondta nekik: Hogyan mondják, hogy a Krisztus Dávid fia?
⁴² Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: „Azt mondta az Úr az én Uramnak: ülj a jobb kezem felől,
⁴³ míg ellenségeidet lábad alá nem vetem zsámolyul!”
⁴⁴ Ha pedig Dávid Urának mondja, hogyan lehet akkor a fia?
⁴⁵ És az egész nép füle hallatára azt mondta tanítványainak:
⁴⁶ Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járkálnak hosszú köntösökben, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, a zsinagógákban az első üléseket és a lakomákon a főhelyeket,
⁴⁷ akik az özvegyek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak. Ezek igen súlyos ítélet alá esnek.