---

¹ Azt mondta nekem az ÚR: Menj el, és vásárolj magadnak egy lenvászon övet és kösd a derekadra! De vízbe ne mártsd!
² Megvásároltam az övet, ahogyan az ÚR parancsolta, és a derekamra kötöttem.
³ Másodszor így szólt hozzám az ÚR:
⁴ Vedd az övet, amelyet vásároltál, és a derekadon van! Kelj föl, menj az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy kőszikla hasadékában.
⁵ El is mentem, és elrejtettem azt az Eufrátesznél, ahogyan az ÚR parancsolta nekem.
⁶ Sok nap múlva történt, hogy azt mondta nekem az ÚR: Kelj föl, menj az Eufráteszhez, és vedd elő onnan az övet, amely felől azt parancsoltam, hogy rejtsd el ott.
⁷ Elmentem tehát az Eufráteszhez, kiástam, és kivettem az övet arról a helyről, ahová elrejtettem, és íme, az öv rothadt volt, egészen hasznavehetetlen.
⁸ Ekkor így szólt hozzám az ÚR:
⁹ Ezt mondja az ÚR: Így teszem tönkre Júda kevélységét és Jeruzsálem nagy kevélységét.
¹⁰ Ez a gonosz nép, amely nem akar hallgatni beszédeimre, szívének hamisságában jár, és idegen istenek után jár, hogy azoknak szolgáljon, és azok előtt boruljon le, olyanná lesz majd, mint ez az öv, amely teljesen hasznavehetetlen.
¹¹ Mert ahogy az övet az ember derekához csatolják, úgy csatoltam magamhoz Izráel egész házát és Júda egész házát – ezt mondja az ÚR –, hogy népemmé legyenek, nevem dicséretére és tiszteletemre, de ők nem hallgattak rám.
¹² Ezeket a szavakat mondd nekik: Azt mondja az ÚR, Izráel Istene: Minden tömlőt meg kell tölteni borral! Ha erre azt mondják neked: „Azt hiszed, mi nem tudjuk, hogy minden tömlőt meg kell tölteni borral?”,
¹³ így felelj nekik: Azt mondja az ÚR: Íme, én megitatom részegítő itallal e föld minden lakosát, a királyokat, akik Dávid trónján ülnek, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakosát.
¹⁴ Odacsapom őket, egyiket a másikhoz, az apákat és a fiakat egyaránt – mondja az ÚR. Nem kímélem meg őket, nem kedvezek, nem leszek irgalmas, hanem elveszítem őket!
¹⁵ Hallgassatok és figyeljetek; ne fuvalkodjatok föl, mert az ÚR szólt!
¹⁶ Dicsőítsétek Isteneteket, az URat, mielőtt sötétséget támaszt, és mielőtt megbotlana lábatok a sötétbe boruló hegyeken. Világosságot vártok, de a halál árnyékává változtatja azt, és sűrű homályt támaszt!
¹⁷ Ha pedig nem hallgattok erre, titokban sírni fog a lelkem kevélységetek miatt, és zokogva zokogok, szemem könnyeket hullat, mert az ÚR nyája fogságba kerül.
¹⁸ Mondd meg a királynak és az anyakirálynénak: Alázkodjatok meg, és üljetek veszteg, mert leesik fejetekről ékes koronátok!
¹⁹ Körül vannak zárva a délen fekvő városok, és nem lesz, aki megnyissa őket. Fogságba viszik egész Júdát, fogságba viszik mindenestül!
²⁰ Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek azokat, akik északról jönnek! Hol van a nyáj, amelyet te kaptál, dicsőséges juhnyájad?
²¹ Mit mondasz, ha azzal büntet téged, hogy akiket magad tanítottál, föléd kerekednek? Nem környékeznek-e meg téged a fájdalmak, mint a szülő asszonyt?
²² Ha pedig azt kérded szívedben: „Miért következnének ezek rám?”, bűnöd sokaságáért húzzák le rólad ruhádat, és lesz mezítelenné sarkad.
²³ Megváltoztathatja-e bőrét a szerecsen és foltjait a párduc? Így tudtok ti is jót cselekedni, akik megszoktátok a gonoszt.
²⁴ Azért szétszórom őket, ahogyan a polyvát hányja-veti a pusztai szél.
²⁵ Ez lesz a sorsod, kimért részed tőlem – ezt mondja az ÚR –, mert elfelejtkeztél rólam, és a hazugságnak hittél.
²⁶ Azért én is arcodra borítom a ruhádat, hogy látható legyen gyalázatod!
²⁷ Láttam paráználkodásaidat és nyihogásaidat, undok bujálkodásodat és utálatosságaidat a halmokon és a mezőn. Jaj neked, Jeruzsálem! Nem akarsz tiszta lenni ezután sem? Meddig még?