1Eljött pedig a csapatok minden vezére és Jóhánán, Káréah fia és Jaazanjá, Hósajá fia meg az egész nép a kicsinytől fogva a nagyig,
2és azt mondták Jeremiás prófétának: Hallgasd meg alázatos kérésünket, és könyörögj értünk Istenedhez, az ÚRhoz mindezért a maradékért; mert kevesen maradtunk meg a sokaságból, amint azt saját szemeddel láthatod!
3Jelentse ki nekünk az ÚR, a te Istened az utat, amelyen járjunk, és azt, amit cselekednünk kell.
4Ekkor azt mondta nekik Jeremiás próféta: Hallottam. Íme, könyörögni fogok az ÚRhoz, a ti Istenetekhez a ti beszédetek szerint, és mindazt, amit felel nektek az ÚR, megjelentem nektek, nem titkolok el előletek semmit.
5Ők pedig azt mondták Jeremiásnak: Az ÚR legyen ellenünk hű és igaz tanúbizonyság, ha nem mindenben ama beszéd szerint cselekszünk, amellyel hozzánk küld téged az ÚR, a te Istened.
6Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az ÚRnak, a mi Istenünknek a szavára, akihez küldünk téged. Azért, hogy jó dolgunk legyen, hallgatunk az ÚRnak, a mi Istenünknek a szavára.
7Történt pedig tíz nap múlva, hogy szólt az ÚR Jeremiáshoz.
8És odahívatta Jóhánánt, Káréah fiát és a seregek minden vezérét, akik vele voltak, meg az egész népet a kicsinytől fogva a nagyig.
9És azt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene, akihez elküldtetek engem, hogy terjesszem eléje könyörgéseteket:
10Ha valóban itt maradtok ebben az országban, akkor fölépítelek benneteket és nem rombollak le, elültetlek és nem gyomlállak ki titeket, mert megbántam azt a veszedelmet, amit rátok hoztam.
11Ne féljetek a babilóni királytól, akitől most féltek! Ne féljetek tőle – ezt mondja az ÚR –, mert veletek vagyok, hogy megszabadítsalak és megmentselek benneteket a kezéből.
12Irgalmasságot cselekszem veletek, hogy ő is irgalmas legyen hozzátok, és visszaenged benneteket földetekre.
13De ha azt mondjátok: „Nem lakunk ebben az országban”, és nem hallgattok az ÚRnak, a ti Isteneteknek a szavára,
14mondván: „Nem! Mi Egyiptom földjére megyünk, ahol nem látunk harcot, és nem hallunk kürtszót, és kenyérre nem éhezünk, és ott fogunk lakni!”,
15akkor halljátok meg az ÚR szavát, Júdának maradékai! Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Ha ti arcotokat Egyiptom felé fordítjátok, és elmentek, hogy ott tartózkodjatok,
16akkor bizony utolér benneteket Egyiptom földjén a fegyver, amelytől féltek, és nyomotokban jár Egyiptomban az éhínség is, amely miatt aggódtok, és ott haltok meg.
17Mert az lesz, hogy mindazok a férfiak, akik Egyiptom felé fordítják arcukat, hogy odamenjenek, és ott tartózkodjanak, fegyver, éhínség és dögvész miatt halnak meg. Egy sem marad meg közülük, és nem menekül meg a veszedelemtől, amelyet rájuk bocsátok.
18Mert azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Ahogyan kiömlött izzó haragom Jeruzsálem lakóira, úgy öntöm ki haragomat rátok, ha Egyiptomba mentek. Átok, döbbenet, szidalom, gyalázat lesztek ott, és nem látjátok többé ezt a helyet!
19Így szól hozzátok az ÚR, Júda maradéka! Ne menjetek Egyiptomba! Jól értsétek meg, hogy mire figyelmeztetlek ma benneteket!
20Mert magatokat csaltátok meg lelketekben, amikor engem az ÚRhoz, a ti Istenetekhez küldtetek e szavakkal: Könyörögj az ÚRhoz, a mi Istenünkhöz, és amiképpen szól az ÚR, a mi Istenünk, úgy jelentsd meg nekünk, és mi akképpen cselekszünk.
21Noha pedig ma megjelentettem nektek, nem hallgattatok az ÚRnak, a ti Isteneteknek szavára, sem arra, amivel hozzátok küldött engem.
22Most azért tudjátok meg jól, hogy fegyver, éhínség és dögvész miatt haltok meg azon a helyen, ahová menni kívánkoztok, hogy ott lakjatok.