---

¹ Ez az a beszéd, amelyet az ÚR szólt Jeremiásnak:
² Állj az ÚR házának kapujába, és hirdesd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az ÚR beszédét mind, ti júdabeliek, akik bementek ezeken az kapukon, hogy imádjátok az URat!
³ Így szól a Sergek URa, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakozzatok!
⁴ Ne bízzatok hazug beszédekben, ezt mondva: Az ÚR temploma, az ÚR temploma, az ÚR temploma ez!
⁵ Mert csak ha valóban megjobbítjátok útjaitokat és cselekedeteiteket, ha igazságosan ítéltek ember és felebarátja között,
⁶ ha a jövevényt, az árvát és az özvegyet nem nyomorgatjátok, és ártatlan vért sem ontotok ki ezen a helyen, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére,
⁷ akkor engedem meg, hogy ezen a helyen lakozzatok, azon a földön, amelyet atyáitoknak adtam öröktől fogva mindörökké.
⁸ Íme, ti hazug beszédeknek hisztek, amelyeknek nincs semmi hasznuk.
⁹ Loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baalnak áldoztok, és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertek.
¹⁰ Majd eljöttök, és megálltok előttem e házban, amely az én nevemet viseli, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De utána ugyanazokat az utálatosságokat cselekszitek!
¹¹ Vajon latrok barlangjává lett ez a ház a szemetekben, amelyet nevemről neveztetek el? Íme, én is látok – ezt mondja az ÚR.
¹² Mert menjetek csak el az én helyemre, amely Silóban van, ahol először lakozott a nevem, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal népem, Izráel gonoszsága miatt!
¹³ Most pedig, mivel mindezeket a cselekedeteket megtettétek – így szól az ÚR –, bár szüntelen szóltam hozzátok, mégsem hallgattatok rám, kiáltottam nektek, és nem feleltetek,
¹⁴ ezért úgy cselekszem e házzal, amelyet nevemről neveztetek el, amelyben bizakodtok, és e hellyel, amelyet nektek és atyáitoknak adtam, ahogyan Silóval cselekedtem.
¹⁵ Elvetlek titeket színem elől, amint elvetettem minden testvéreteket, Efraim minden utódát.
¹⁶ Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne kiálts hozzám, és ne könyörögj érettük, ne is járj közben nálam, mert nem hallgatlak meg.
¹⁷ Nem látod, mit cselekszenek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?
¹⁸ A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy áldozati kalácsokat készítsenek az ég királynőjének, és italáldozatokat áldozzanak az idegen isteneknek, hogy fölingereljenek engem.
¹⁹ Vajon engem ingerelnek-e ők – ezt mondja az ÚR –, nem pedig saját magukat, hogy gyalázat borítsa arcukat?
²⁰ Azért azt mondja az én Uram, az ÚR: Íme, felindulásomat és haragomat kiontom erre a helyre, az emberekre és az állatokra, a mező fáira és a föld gyümölcsére; égni fog, és nem alszik ki!
²¹ Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok véres áldo za taitok mellé, és egyétek meg a húst!
²² Mert amikor atyáitokat kihoztam Egyiptom földjéről, nem beszéltem nekik, és nem rendelkeztem az égőáldozatról és a véresáldozatról,
²³ hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket: Hallgassatok a szavamra, és Istenetekké leszek, ti pedig népemmé lesztek; és mindig csak azon az úton járjatok, amelyre utasítalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!
²⁴ De nem hallgattak rám, fülüket sem fordították felém, hanem gonosz szívük konokságában a maguk tanácsa szerint jártak, és hátukat fordították felém, nem az arcukat.
²⁵ Attól a naptól fogva, amelyen kijöttek atyáitok Egyiptom földjéről, egészen mindmáig, nap mint nap, állandóan küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat.
²⁶ De nem hallgattak rám, fülüket sem fordították felém, hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik!
²⁷ Amikor elmondod nekik mindezeket a szavakat, nem hallgatnak rád; ha kiáltasz nekik, nem felelnek neked.
²⁸ Akkor ezt mondd nekik: Ez az a nép, amely nem hallgatott Istenének, az ÚRnak a szavára, és föl sem vette fenyítését; elveszett a hűség, kiveszett a szájukból!
²⁹ Nyírd le hajadat és dobd el, kezdj gyászénekbe a hegytetőn, mert megvetette és elhagyta az ÚR ezt a nemzedéket, és haragszik rá.
³⁰ Mert gonoszságot műveltek előttem Júda fiai – ezt mondja az ÚR. Utálatosságaikat abba a házba állították, amely az én nevemet viseli, és tisztátalanná tették azt.
³¹ Fölépítették a Tófet magaslatait a Ben-Hinnóm völgyében, hogy tűzben égessék el fiaikat és leányaikat, amit nem parancsoltam, és ami gondolatomban sem volt.
³² Azért íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az ÚR –, amikor nem beszélnek többé a Tófetről, sem a Ben-Hinnóm völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről, mivel a Tófetben fognak temetkezni, mert másutt nem lesz hely.
³³ E nép tetemei az ég madarainak és a mezei állatoknak az eledelévé lesznek, és nem lesz, aki elriassza azokat!
³⁴ Megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin a vigasság és öröm hangját, a vőlegény és a menyasszony hangját, mert elpusztul a föld.