---

¹ Majd így szólt az ÚR:
² Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen!
³ Mert ezt mondja az ÚR a fiakról és a leányokról, akik ezen a helyen születnek, az anyák felől, akik szülik őket, és az apák felől, akik nemzik őket ezen a földön:
⁴ Keserves betegségben halnak meg, nem siratják el és nem temetik el őket. Ganéjjá lesznek a föld színén. Fegyver és éhínség miatt pusztulnak el, holttestük pedig az ég madarainak és a mezei vadaknak lesz az eledele.
⁵ Mert azt mondja az ÚR: Ne menj be gyászoló házba, ne menj siratni se, és ne is vigasztald őket, mert megvontam e néptől békességemet – ezt mondja az ÚR –, az irgalmasságot és a kegyelmet.
⁶ A nagyok és a kicsinyek is meghalnak ezen a földön. Nem temetik el és nem siratják meg őket; nem is vagdossák össze magukat, és hajukat sem nyírják le értük.
⁷ Kenyeret sem törnek nekik a gyászoláskor, hogy vigasztalják őket a megholtért, a vigasztalás poharával sem itatják őket, még apjukért vagy anyjukért sem.
⁸ Lakodalmas házba se menj be, ne ülj le velük enni és inni!
⁹ Mert azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Íme, szemetek előtt elhallgattatom ezen a helyen a ti napjaitokban a vigasság és az öröm hangját, a vőlegény és a menyasszony hangját.
¹⁰ Ha majd tudtára adod e népnek mindezeket, és ezt kérdik tőled: „Miért határozta el az ÚR ellenünk mindezt a nagy gonoszságot, és mi a bűnünk és a vétkünk, amellyel vétkeztünk Istenünk, az ÚR ellen?”,
¹¹ akkor ezt mondd nekik: Azért, mert elhagytak engem atyáitok – ezt mondja az ÚR –, és idegen istenek után jártak, azoknak szolgáltak, és azok előtt borultak le, engem pedig elhagytak, és törvényemet nem tartották meg.
¹² Ti pedig még atyáitoknál is gonoszabbul cselekedtetek, mert íme, mindnyájan gonosz szívetek hamisságát követitek, és nem hallgattok rám.
¹³ Ezért kivetlek titeket erről a földről egy olyan országba, amelyet nem ismertek sem ti, sem atyáitok, és ott majd szolgálhattok idegen isteneknek nappal és éjjel, mivel nem könyörülök rajtatok.
¹⁴ Mert íme, eljönnek a napok – így szól az ÚR –, amikor nem azt mondják többé: él az ÚR, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről,
¹⁵ hanem ezt: él az ÚR, aki fölhozta Izráel fiait észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket! Mert visszaviszem őket földjükre, amelyet atyáiknak adtam.
¹⁶ Mert íme, sok halászért küldök – mondja az ÚR –, hogy kihalásszák őket. Azután pedig sok vadászért küldök, hogy kihajtsák őket minden hegyről, minden halomról és a sziklák hasadékaiból is.
¹⁷ Bizony, szemmel tartom minden útjukat, nem rejtőzhetnek el arcom elől, és nincs rejtve bűnük szemem elől.
¹⁸ Előbb azonban kétszeresen megfizetek nekik bűneikért és vétkeikért, mert megszentségtelenítették földemet utálatosságaik tetemeivel, és betöltötték örökségemet förtelmességeikkel.
¹⁹ Ó, URam, én erősségem, bástyám és menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jönnek majd a nemzetek a föld határairól, és azt mondják: Bizony, hamis isteneket örököltek atyáink, hiábavalókat, mert egy sincs köztük, aki segíteni tudna.
²⁰ Csinálhat-e az ember magának isteneket? Hiszen azok nem istenek!
²¹ Azért íme, megismertetem velük, ezúttal megismertetem velük az én kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy ÚR az én nevem.