---

¹ Bárcsak fejem víznek, szemem pedig könnyhullatásnak forrásává válna, hogy éjjel-nappal sirathassam népem leányának megöltjeit!
² Bárcsak akadna számomra a pusztában utasnak való szállás! Elhagynám népemet, eltávoznék tőlük, mert mindnyájan paráznák, hitszegők gyülekezete!
³ Felajzották nyelvüket, mint az íjat, hazugsággal, nem pedig igazsággal uralkodnak e földön. Mert gonoszságból gonoszságba térnek, engem pedig nem ismernek – ezt mondja az ÚR.
⁴ Mindenki őrizkedjék felebarátjától, egyetlen testvéreteknek se higgyetek, mert minden testvér meg akar csalni, és minden felebarát rágalmazva jár.
⁵ Egyik a másikat csapja be, és nem mondanak igazat. Nyelvüket hazug beszédre tanítják, a gonosztevésben fáradnak el.
⁶ Álnokság közepette van a lakásod; az álnokság miatt tudni sem akarnak felőlem – ezt mondja az ÚR.
⁷ Ezért azt mondja a Seregek URa: Íme, megolvasztom és megpróbálom őket, mert mi mást tehetnék népem leányával?
⁸ Gyilkos nyíl a nyelvük, szájukkal álnokságot beszélnek. Békességesen szólnak felebarátjukhoz, de szívükben ármánykodnak.
⁹ Hát ne büntessem meg őket ezekért? – mondja az ÚR. Vajon ne álljon bosszút a lelkem az ilyen népen?
¹⁰ A hegyeken sírást és zokogást támasztok, a puszta rétjein gyászéneket. Mert kiégtek, és senki sem jár át rajtuk, nem hallatszik a nyájak bégetése. Az égi madaraktól az állatokig minden elköltözött és elmenekült.
¹¹ Jeruzsálemet kőhalommá teszem, sakálok tanyájává, Júda városait pedig sivataggá változtatom, hogy lakatlan legyen.
¹² Kicsoda olyan bölcs férfi, hogy megértse ezeket, és ki az, akihez az ÚR szája szólt, hogy hirdesse azt, hogy miért vész el a föld, és ég ki, mint a puszta, ahol többé senki sem jár?
¹³ Ezt mondta az ÚR: Mivel elhagyták törvényemet, amelyet eléjük adtam, nem hallgattak szavamra, és nem aszerint jártak,
¹⁴ hanem kevély szívük után és a Baalok után jártak, amire atyáik tanították őket,
¹⁵ azért azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Íme, ürömmel etetem meg ezt a népet, és méreggel itatom meg őket.
¹⁶ Szétszórom őket olyan nemzetek közé, amelyeket nem ismertek sem ők, sem atyáik, és fegyvert küldök utánuk, amíg meg nem semmisítem őket.
¹⁷ Azt mondja a Seregek URa: Gondoskodjatok siratóasszonyokról, és hívjátok őket, hogy jöjjenek el! Küldjetek hozzáértő asszonyokért, hogy jöjjenek el.
¹⁸ Siessenek, és fogjanak síráshoz értünk, és a mi szemünk is hullasson könnyeket, szempilláinkról áradjon a könny!
¹⁹ Mert siratás hangja hallatszik a Sionról: Ó, hogy elpusztultunk! Igen megszégyenültünk! El kellett hagynunk e földet, mert szétdúlták lakhelyeinket!
²⁰ Halljátok meg hát az ÚR szavát, ti asszonyok, és fogja föl fületek szájának beszédét; tanítsátok meg leányaitokat a sírásra, és egyik asszony a másikat e gyászdalra:
²¹ Feljött a halál az ablakainkba, bejött a palotáinkba, kipusztította a gyermekeket az utcáról, az ifjakat a terekről.
²² Szólj! – ezt mondja az ÚR. Úgy hever ott az emberek holtteste, mint ganéj a mezőn, és mint kéve az arató után, és nincs, aki összegyűjtse.
²³ Ezt mondja az ÚR: A bölcs ne dicsekedjék a bölcsességével, az erős ne dicsekedjék az erejével, a gazdag ne dicsekedjék a gazdagságával!
²⁴ Hanem aki dicsekszik, azzal dicsekedjék, hogy értelmes, és ismer engem, hogy én vagyok az ÚR, aki kegyelmet, jogot és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem – így szól az ÚR.
²⁵ Íme, eljönnek a napok – ezt mondja az ÚR –, és megbüntetek minden körülmetéltet a körülmetéletlenekkel együtt.
²⁶ Egyiptomot és Júdát, Edómot és Ammón fiait, Móábot és mindazokat, akiknek nyírott hajuk van, és a pusztában laknak. Mert mindezek a nemzetek körülmetéletlenek, Izráel egész háza pedig körülmetéletlen szívű.