---

¹ Ammón fiai felől azt mondja az ÚR: Vajon nincsenek Izráelnek fiai? Nincsen örököse? Miért birtokolja Milkóm Gádot, és népe miért lakik annak városaiban?
² Azért íme, eljönnek a napok – ezt mondja az ÚR –, amikor harci riadót hallanak az ammóni Rabbában, és romhalmazzá lesz az. Falvait felperzselik, és Izráel fogja birtokolni birtokát – ezt mondja az ÚR.
³ Jajgass, Hesbón, mert elpusztult Aj. Kiáltsatok, Rabbá leányai, öltözzetek zsákruhába, sírjatok, és futkossatok ide-oda a falszorosok között, mert Milkóm fogságba megy, papjai és fejedelmei is vele együtt.
⁴ Mit dicsekszel a völgyeiddel, völgyeid termékenységével, te engedetlen leány, aki kincseidben bízol, és ezt mondod: Ki támadhat ellenem?
⁵ Íme, én félelmet bocsátok rád – mondja az ÚR, a Seregek URa – minden szomszédod felől, és szétszóródtok egymás elől, és nem lesz, aki összegyűjtse az elszéledteket.
⁶ De azután jóra fordítom majd Ammón fiainak a sorsát – ezt mondja az ÚR.
⁷ Így szól a Seregek URa Edómról: Nincs már bölcsesség Témánban? Tanácstalanok lettek az értelmesek? Hiábavalóvá lett a bölcsességük?
⁸ Fussatok, forduljatok vissza innen, rejtőzzetek el mélyen, Dedán lakói, mert veszedelmet hozok Ézsaura, megbüntetésének idejét.
⁹ Ha szőlőszüretelők törnek rád, nem hagynak böngésznivalót, ha pedig éjjeli tolvajok, pusztítanak, amíg nekik tetszik.
¹⁰ Bizony mezítelenné teszem Ézsaut, fölfedem titkos helyeit, és nem rejtőzhet el. Elpusztulnak utódai, testvérei és szomszédai sem lesznek.
¹¹ Hagyd rám árváidat, én eltartom őket, özvegyeidet is. Belém vessék bizalmukat!
¹² Mert azt mondja az ÚR: Íme, akik nem azt érdemelték, hogy kiigyák a poharat, ők is ki fogják inni. Hát te teljesen büntetlenül maradhatnál? Nem maradsz büntetlenül, mert bizony mindenképpen ki kell innod!
¹³ Mert önmagamra esküszöm – ezt mondja az ÚR –, hogy Bocrá iszonyattá, gyalázattá, pusztasággá és átokká lesz, és a többi város is pusztasággá lesz örökre.
¹⁴ Hírt hallottam az ÚRtól, követ küldetett a nemzetekhez, aki ezt mondja: Gyűljetek össze, induljatok, keljetek harcra ellene!
¹⁵ Mert íme, kicsinnyé teszlek téged a nemzetek között és megvetetté az emberek között.
¹⁶ Könnyelműséged és szíved kevélysége becsapott téged, aki a sziklák hasadékaiban laksz, és elfoglaltad a halmok tetejét. De ha olyan magas helyre rakod is fészkedet, mint a sas, onnan is lerántalak téged – ezt mondja az ÚR.
¹⁷ Pusztasággá lesz Edóm, aki csak keresztülmegy rajta, álmélkodik és fölszisszen vereségét látva.
¹⁸ Ahogy Sodomának, Gomorának és szomszédainak pusztulásakor történt – ezt mondja az ÚR –, úgy benne sem lakik többé senki, és senki emberfia nem tartózkodik ott.
¹⁹ Íme, úgy jön föl a Jordán erdőségéből az örökzöld legelőre, mint az oroszlán, de hamar kiűzöm őt onnan, és választottamat helyezem föléje. Ugyan kicsoda hasonló hozzám, és ki szab nekem törvényt? Ki az a pásztor, aki szembeszállhatna velem?
²⁰ Halljátok meg azért az ÚR tervét, amelyet eltervezett Edóm felől, és gondolatait, amelyeket elgondolt Témán polgárairól. Bizony még a juhnyáj kicsinyeit is elhurcolják, szörnyülködik rajtuk a saját legelőjük.
²¹ Romlásuk hangjától megrendül a föld, kiáltásuk hangja elhallatszik a Vörös-tengerig.
²² Íme, fölszáll, mint a sas, és szárnyait szétterjesztve lecsap Bocrára. Olyan lesz azon a napon Edóm harcosainak szíve, mint a vajúdó asszony szíve.
²³ Damaszkuszról: Megszégyenült Hamát és Arpád, mert rossz hírt hallottak, ezért remegnek, mint a háborgó tenger, amely nem nyughat.
²⁴ Megrendül Damaszkusz, menekülésre készül, és reszketés fogja el, szorongás és fájdalmak szállják meg őt, mint a szülő asszonyt.
²⁵ Miért is nem hagyták el a dicsőséges várost, örömöm városát?
²⁶ De elhullanak ifjai a tereken, és minden harcost levágnak azon a napon – azt mondja a Seregek URa.
²⁷ Tüzet gyújtok Damaszkusz kőfalán, és megemészti Ben-Hadad palotáit.
²⁸ Azt mondja az ÚR Kédárról és Hácór királyairól, akiket levert Nebukadneccar, a babilóni király: Keljetek föl, vonuljatok Kédár ellen, és pusztítsátok kelet fiait!
²⁹ Elveszik sátraikat és nyájukat, sátorponyváikat, minden vagyonukat, és elviszik tevéiket is, és ezt kiáltják feléjük: Rettegés köröskörül!
³⁰ Fussatok, bujdossatok el, rejtőzzetek a völgyek mélyére, Hácór lakói – ezt mondja az ÚR –, mert tervet szőtt ellenetek Nebukadneccar, a babilóni király, és ellenetek gondolt ki valamit.
³¹ Keljetek föl, vonuljatok a nép ellen, amely nyugodtan és biztonságban lakik! – ezt mondja az ÚR. Sem kapujuk, sem zárjuk nincsen, egyedül laknak!
³² Tevéik prédává lesznek, és sok jószáguk zsákmánnyá. Szétszórom e megnyírt hajúakat, és minden égtáj felől veszedelmet hozok rájuk – ezt mondja az ÚR.
³³ Hácór sakálok lakhelyévé lesz, örök pusztasággá, senki sem lakik ott, és senki emberfia nem tartózkodik benne.
³⁴ Ez az ÚR szava, amelyet Jeremiás prófétának szólt Élámról Cidkijjá, Júda királya országlásának kezdetén:
³⁵ Azt mondja a Seregek URa: Íme, eltöröm Élám íját, erejének zsengéjét.
³⁶ Négy szelet hozok Élám ellen az ég négy tájáról, és szétszórom őket mindegyik szél felé, és nem lesz olyan nép, amelyhez nem kerülnek Élámból szétszóródottak.
³⁷ Rettegésben tartom Élámot ellenségei előtt és a lelkét keresők előtt. Veszedelmet hozok rájuk, fölgerjedt haragomat – ezt mondja az ÚR –, és fegyvert bocsátok utánuk mindaddig, míg meg nem semmisítem őket.
³⁸ Trónomat Élámba helyezem, és kipusztítom onnan a királyt és a fejedelmeket – ezt mondja az ÚR.
³⁹ De végül jóra fordítom Élám sorsát – ezt mondja az ÚR.