---

¹ Amikor látta Ráhel, hogy nem szül Jákóbnak, irigykedni kezdett nővérére, és azt mondta Jákóbnak: Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, belehalok!
² Fölgerjedt azért Jákób haragja Ráhel ellen, és így szólt: Vajon Isten vagyok-e, aki megtagadta tőled, hogy méhednek gyümölcse legyen?
³ Mire ő azt felelte: Íme, itt van a szolgálóm, Bilha, menj be hozzá, hogy szüljön az én térdeimen, és én is felépüljek őáltala.
⁴ Nekiadta tehát szolgálóját, Bilhát feleségül, és bement hozzá Jákób,
⁵ és várandós lett Bilha, és fiút szült Jákóbnak.
⁶ Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, fiút adott nekem. Ezért nevezte Dánnak.
⁷ Ismét fogant méhében, és szült Bilha, Ráhel szolgálója egy másik fiút is Jákóbnak.
⁸ És ekkor ezt mondta Ráhel: Nagy tusakodással tusakodtam nővéremmel, és győztem. Azért nevezte fiát Naftálinak.
⁹ Látva pedig Lea, hogy megszűnt szülni, vette a szolgálóját, Zilpát, és Jákóbnak adta feleségül.
¹⁰ És Zilpa, Lea szolgálója, fiút szült Jákóbnak.
¹¹ És így szólt Lea: Szerencsés vagyok! És Gádnak nevezte.
¹² Lea szolgálója, Zilpa, másik fiút is szült Jákóbnak.
¹³ Ekkor ezt mondta Lea: Ő az én boldogságom! Bizony boldognak mondanak engem az asszonyok. Ezért Ásérnak nevezte el őt.
¹⁴ És kiment Rúben búzaaratáskor, mandragórát talált a mezőn, és elvitte az anyjának, Leának. Ráhel pedig azt mondta Leának: Adj nekem, kérlek, a fiad mandragórájából!
¹⁵ Lea pedig ezt mondta neki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem a férjemet, s a fiam mandragóráját is elvennéd tőlem? Erre azt felelte Ráhel: Háljon hát veled Jákób az éjjel fiad mandragórájáért.
¹⁶ Mikor Jákób este megjött a mezőről, elé ment Lea, és ezt mondta: Hozzám jöjj be, mert megvettelek a fiam mandragórájáért! És nála hált azon az éjszakán.
¹⁷ És meghallgatta Isten Leát, mert fogant méhében, és ötödször is fiút szült Jákóbnak.
¹⁸ Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten a jutalmamat, amiért szolgálómat férjemnek adtam. Azért Issakárnak nevezte őt.
¹⁹ Majd ismét fogant a méhében Lea, és hatodszor is fiút szült Jákóbnak.
²⁰ És ezt mondta Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal. Most már velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem neki. Ezért Zebulonnak nevezte őt.
²¹ Azután leányt szült, és Dinának nevezte el.
²² Megemlékezett pedig Isten Ráhelről: meghallgatta őt, és megnyitotta méhét.
²³ Fogant a méhében, fiút szült, és azt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat.
²⁴ Józsefnek nevezte, és azt mondta: Adjon ehhez az ÚR nekem másik fiút is!
²⁵ Miután Ráhel megszülte Józsefet, így szólt Jákób Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én helyemre, a hazámba!
²⁶ Add ki nekem feleségeimet és magzataimat, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert tudod, hogyan szolgáltalak téged.
²⁷ Lábán ezt felelte neki: Bárcsak kedvet találtam volna a szemedben! Úgy sejtem, hogy érted áldott meg engem az ÚR.
²⁸ És azt mondta: Szabj bért magadnak, és én megadom!
²⁹ Ő pedig így felelt: Tudod, hogyan szolgáltalak, és hogy mivé vált nálam a jószágod.
³⁰ Mert ami kevesed volt előttem, sokra szaporodott, és megáldott az ÚR téged lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam házáért is?
³¹ Ekkor ezt kérdezte Lábán: Mit adjak neked? Jákób így felelt: Ne adj nekem semmit. Juhaidat ismét legeltetem és őrzöm, ha nekem ezt a dolgot megteszed:
³² nyájaidat ma mind végigjárom, minden pettyes és tarka bárányt kiválogatok közülük, és minden fekete bárányt a juhok közül s a tarkát és pettyest a kecskék közül, az legyen az én bérem.
³³ És amikor majd bérem ügyében eljössz, becsületességemről az felel, ami előtted lesz: ami nem pettyes vagy tarka a kecskék s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam.
³⁴ Azt mondta Lábán: Ám legyen! Bárcsak beszéded szerint lenne.
³⁵ Különválasztotta azért azon a napon a pettyes és a tarka kosokat és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mindet, amelyikben valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és fiai keze alá adta.
³⁶ Majd háromnapi járóföldet vetett maga és Jákób közé. Jákób pedig Lábán többi juhát legeltette.
³⁷ És Jákób zöld nyárfa-, mogyoró- és gesztenyevesszőket vett, és fehér csíkosra hántotta azokat, hogy látható legyen a vesszők fehére.
³⁸ A vesszőket, amelyeket meghántott, felállította a csatornákba, az itatóvályúkba, amelyekhez a juhok inni jártak, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek.
³⁹ És a juhok a vesszők előtt fogantak, és csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellettek.
⁴⁰ Azután különválasztotta Jákób ezeket a bárányokat, és Lábán nyáját arccal szembefordította a csíkos lábú és fekete bárányokkal. Így szerzett magának külön nyájakat, melyeket nem eresztett Lábán juhai közé.
⁴¹ És amikor a nyáj java részének a párzási ideje volt, akkor Jákób a vesszőket odarakta a vályúkba a juhok elé, hogy a vesszőket látva foganjanak.
⁴² De mikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, s ily módon Lábánéi lettek a satnyák, a java pedig Jákóbé.
⁴³ És ily módon fölötte igen meggazdagodott Jákób. Sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara volt neki.