---

¹ Az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt.
² Mikor azután kelet felől elindultak, Sineár földjén egy síkságot találtak, és ott letelepedtek.
³ Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük jól ki! A tégla lett nekik kő gyanánt, a szurok pedig habarcs gyanánt.
⁴ Ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!
⁵ Az ÚR pedig leszállt, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet az emberek fiai építettek.
⁶ Ezt mondta az ÚR: Íme, e nép egy, és az egésznek egy a nyelve, de munkájának ez csak a kezdete. Bizony semmi sem gátolja, hogy véghezvigyenek mindent, amit elgondolnak magukban.
⁷ Nosza, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás beszédét!
⁸ Így szélesztette szét őket onnan az ÚR az egész föld színére, és abbahagyták a város építését.
⁹ Azért nevezték azt Bábelnak, mert ott zavarta össze az ÚR az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az egész föld színére.
¹⁰ Ez Sém nemzetsége: Sém százesztendős korában nemzette Arpaksadot, két évvel az özönvíz után.
¹¹ Sém, miután Arpaksadot nemzette, ötszáz esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
¹² Arpaksad pedig harmincöt esztendős volt, amikor Selahot nemzette.
¹³ Arpaksad, miután Selahot nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
¹⁴ Selah pedig harmincesztendős volt, amikor Hébert nemzette.
¹⁵ Selah, miután Hébert nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
¹⁶ Héber pedig harmincnégy esztendős volt, amikor Peleget nemzette.
¹⁷ Héber, miután Peleget nemzette, négyszázharminc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
¹⁸ Peleg pedig harmincesztendős volt, amikor Reút nemzette.
¹⁹ Peleg, miután Reút nemzette, kétszázkilenc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
²⁰ Reú pedig harminckét esztendős volt, amikor Szerúgot nemzette.
²¹ Reú, miután Szerúgot nemzette, kétszázhét esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
²² Szerúg pedig harmincesztendős volt, amikor Náhórt nemzette.
²³ Szerúg, miután Náhórt nemzette, kétszáz esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
²⁴ Náhór pedig huszonkilenc esztendős volt, amikor Tárét nemzette.
²⁵ Náhór, miután Tárét nemzette, száztizenkilenc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
²⁶ Táré pedig hetvenesztendős volt, és nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt.
²⁷ Ez Táré nemzetsége: Táré Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette. Hárán pedig Lótot nemzette.
²⁸ Hárán pedig meghalt apja, Táré szeme előtt, szülőföldjén, ÚrKaszdimban.
²⁹ Abrám és Náhór pedig feleséget vettek maguknak. Abrám feleségének a neve Száraj volt, Náhór feleségének pedig Milká; ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának leánya.
³⁰ Száraj pedig meddő volt, nem volt gyermeke.
³¹ És fogta Táré Abrámot, a fiát és Lótot, Hárán fiát, az unokáját és Szárajt, a menyét, Abrámnak, az ő fiának feleségét, és elindultak együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjenek. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek.
³² Táré pedig kétszázöt esztendős volt, amikor meghalt Háránban.