---

¹ Jákób pedig fölemelte a szemét, és látta, hogy íme, Ézsau jön, és négyszáz férfi van vele. Szétosztotta azért a gyermekeket Lea mellé, Ráhel mellé és két szolgálója mellé.
² És előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, majd Leát és gyermekeit, végül Ráhelt és leghátul Józsefet.
³ Ő maga pedig előttük ment, és hétszer hajolt meg a földig, amíg a bátyjához jutott.
⁴ Ézsau pedig eléje futott, és megölelte őt, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak.
⁵ És fölemelte szemét Ézsau, és látta az asszonyokat és a gyermekeket, és ezt mondta: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig azt mondta: A gyermekek, akikkel Isten megajándékozta szolgádat.
⁶ És közeledtek a szolgálók, ők és gyermekeik, és meghajoltak.
⁷ Odaérkezett Lea is gyermekeivel, és ők is meghajoltak. Utoljára érkezett József és Ráhel, és ők is meghajtották magukat.
⁸ És ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész sereg, melyet előtted találtam? Erre ő így felelt: Hogy kedvet találjak az én uram szemében.
⁹ Erre azt mondta Ézsau: Van nekem elég, jó öcsém, legyen a tied, ami a tied.
¹⁰ Jákób pedig így felelt: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam a szemedben, fogadd el ajándékomat a kezemből. Mert a te arcodra úgy nézek, mintha Isten arcát látnám, és te kegyesen fogadtál engem.
¹¹ Vedd el, kérlek, az ajándékomat, melyet hoztam neked, mert Isten kegyelmesen cselekedett velem, és van mindenem. És unszolta őt, mire Ézsau elfogadta.
¹² És ezt mondta: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek.
¹³ Felelt neki Jákób: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhok és állatok vannak velem, amelyeket ha csak egy napig is zaklatnak, a nyájak mind elhullnak.
¹⁴ Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, az előttem járó jószág lépése szerint és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széírbe.
¹⁵ Erre azt felelte Ézsau: Hadd rendeljek melléd néhányat a velem levő emberek közül! Mire ő ezt mondta: Minek az? Csak hogy kedvet találjak uram szemében.
¹⁶ Visszatért tehát Ézsau még aznap a maga útján Széír felé.
¹⁷ Jákób pedig Szukkótba ment, és házat épített magának, barmainak pedig hajlékokat csinált. Ezért nevezte a helyet Szukkótnak.
¹⁸ Azután Jákób Paddan-Arámból jövet minden baj nélkül Sikem városába ért, amely Kánaán földjén van, és letelepedett a város előtt.
¹⁹ És megvette Hamórnak, Sikem atyjának fiaitól száz pénzen a mezőnek azt a részét, ahol a sátrát felvonta.
²⁰ Majd oltárt állított fel ott, és így nevezte: Isten, Izráel Istene.