---

¹ Történt abban az időben, hogy Júda elment a testvéreitől, és betért egy adullámi férfihoz, akinek Hírá volt a neve.
² És meglátta ott Júda egy Súa nevű kánaáni férfi leányát, elvette azt, és bement hozzá.
³ És az fogant a méhében, és fiút szült, és Érnek nevezte.
⁴ És ismét fogant méhében, s fiút szült, és Ónánnak nevezte.
⁵ Még egyszer fiút szült, és Sélának nevezte. Amikor őt szülte, Júda Kezibben volt.
⁶ Júda feleséget vett elsőszülött fiának, Érnek. A leány neve Támár volt.
⁷ De Ér, Júda elsőszülött fia gonosz volt az ÚR szeme előtt, ezért megölte őt az ÚR.
⁸ Ekkor azt mondta Júda Ónánnak: Eredj be a bátyád feleségéhez, vedd feleségül, mint sógor, és támassz utódot a bátyádnak.
⁹ Ónán pedig tudta, hogy a magzat nem az övé lesz, azért, amikor a bátyja feleségéhez bement, a földre vesztegette el a magot, hogy a bátyjának ne támasszon utódot.
¹⁰ Az Úr szeme előtt gonoszság volt, amit cselekedett, azért őt is megölte.
¹¹ Ekkor azt mondta Júda Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen addig atyád házában, amíg a fiam, Sélá felnövekedik. Mert így gondolkodott: Netán ez is meghal, mint a bátyjai. Elment azért Támár, és atyja házában maradt.
¹² Sok idő múlva meghalt Súa leánya, Júda felesége. Júda pedig megvigasztalódott, és barátjával, az adullámi Hírával elment a juhai nyíróihoz, Timnába.
¹³ Hírül adták pedig Támárnak: Íme, apósod Timnába megy a juhait megnyíratni.
¹⁴ Levetette azért magáról az özvegyi ruháját, elfátyolozta és beburkolta magát, és leült Énaim kapujába, amely a Timnába vezető úton van. Mert látta, hogy felnövekedett Sélá, és mégsem adták őt hozzá feleségül.
¹⁵ Meglátta pedig őt Júda, és paráznának tartotta, mert befedezte az arcát.
¹⁶ Hozzá csatlakozott az úton, és ezt mondta: Engedd meg, kérlek, hogy bemenjek hozzád. Mert nem tudta, hogy a menye az. Ő pedig ezt felelte: Mit adsz nekem, ha bejöhetsz hozzám?
¹⁷ Ő így felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegidát. Erre a nő azt kérdezte: Adsz-e zálogot, amíg megküldöd?
¹⁸ Mire Júda így szólt: Micsoda zálogot adjak neked? Ő ezt mondta: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját és botodat, amely a kezedben van. Odaadta azért neki, és bement hozzá, és teherbe ejtette.
¹⁹ Azután fölkelt Támár, és elment, levetette magáról a fátylat, és fölvette özvegyi ruháját.
²⁰ Júda megküldte a kecskegidát adullámi barátja által, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találta őt.
²¹ Akkor megkérdezte a helység férfiait: Hol van az a parázna nő, aki Énaim mellett az útfélen volt? Ők azt válaszolták: Nem volt erre parázna nő.
²² Visszatért tehát Júdához, és ezt mondta: Nem találtam meg őt, a helység lakosai is azt mondták, hogy nem volt erre parázna nő.
²³ Erre azt mondta Júda: Tartsa meg magának a zálogot, hogy csúffá ne legyünk. Íme, én megküldtem a kecskegidát, te pedig nem találtad meg őt.
²⁴ Mintegy három hónap múlva jelentették Júdának: Támár, a menyed paráználkodott, és íme, várandós is a paráznaság miatt. Erre ezt mondta Júda: Vigyétek ki őt, és égettessék meg!
²⁵ Már vitték kifelé, mikor üzenetet küldött apósához: Attól a férfitól vagyok várandós, akiéi ezek a holmik. Ezt mondta: Nézd meg, jól, kérlek, kié ez a gyűrű, ez a zsinór és ez a pálca.
²⁶ És megismerte Júda, és ezt mondta: Igazabb ő nálam, mert bizony, nem adtam őt fiamhoz, Sélához. De nem hált vele többet Júda.
²⁷ Amikor elérkezett a szülésének az ideje, íme, ikrek voltak méhében.
²⁸ Szülés közben az egyik kinyújtotta a kezét. A bába fogta, és vörös fonalat kötött rá, s azt mondta: Ez jött ki először.
²⁹ De amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött ki. És azt mondta a bába: Hogyan törtél magadnak rést? Azért nevezte Pérecnek.
³⁰ És utána kijött a testvére, akinek a vörös fonál volt a kezén. Őt Zerahnak nevezte el.