---

¹ Ezek után megmondták Józsefnek: Íme, atyád beteg. Ekkor odavitte magával két fiát, Manassét és Efraimot.
² És tudtára adták Jákóbnak: Íme, fiad, József hozzád jön. Ekkor Izráel összeszedte erejét, és felült az ágyon.
³ Ezt mondta Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, és megáldott engem.
⁴ Azt mondta nekem: Íme, megszaporítalak és megsokasítalak, és népek sokaságává teszlek, s ezt a földet utánad utódaidnak adom örök birtokul.
⁵ Most tehát a két fiad, akik Egyiptom földjén az előtt születtek, hogy én hozzád jöttem Egyiptomba, legyenek az enyéim! Efraim és Manassé, akárcsak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
⁶ Azok a szülötteid pedig, akiket őutánuk nemzettél, a tieid lesznek, és bátyjaik nevét viseljék örökségükben.
⁷ Mert amikor Paddánból jöttem, meghalt mellettem Ráhel Kánaán földjén, amikor már csak egy rövid útra voltam Efrátától, és eltemettem őt ott az Efratába, azaz a Betlehembe vezető úton.
⁸ Mikor Izráel meglátta József fiait, ezt mondta: Kik ezek?
⁹ József ezt felelte atyjának: A fiaim, akiket Isten itt adott nekem. Ő így szólt: Hozd ide hozzám, hadd áldjam meg őket!
¹⁰ Mert Izráelnek szeme meghomályosodott az öregség miatt, és nem látott. Ekkor József hozzávitte őket, ő pedig megcsókolgatta és megölelgette őket.
¹¹ Ezt mondta Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy megláthatom az arcodat, és íme, Isten megengedte, hogy lássam utódaidat is.
¹² Akkor József kivette őket atyjának térdei közül, és leborult arccal a földre.
¹³ Majd fogta mindkettejüket, Efraimot a jobb kezével, Izráel bal keze felől, Manassét pedig a bal kezével, Izráelnek a jobb keze felől, és odavitte őket hozzá.
¹⁴ Izráel pedig kinyújtotta a jobb kezét, és rátette Efraim fejére, pedig ő volt a kisebbik, a bal kezét pedig Manassé fejére. Tudatosan tette keresztbe kezeit, noha az elsőszülött Manassé volt.
¹⁵ És megáldotta Józsefet e szavakkal: Az Isten, aki előtt jártak atyáim, Ábrahám és Izsák, az Isten, aki gondomat viselte, amióta vagyok, mind e napig:
¹⁶ az az angyal, aki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék nevemet és atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és sokasodjanak meg e földön.
¹⁷ Mikor József látta, hogy atyja a jobb kezét Efraim fejére teszi, nem tetszett neki, és megfogta atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manassé fejére tegye át.
¹⁸ Ezt mondta József az atyjának: Nem úgy, atyám, mert ez az elsőszülött! Ennek a fejére tedd a jobb kezedet.
¹⁹ Atyja azonban nem akarta, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnő, de öccse jobban megnövekszik nála, és utóda népek sokaságává lesz.
²⁰ És így áldotta meg őket azon a napon: Ha áld Izráel, téged említsen ily módon: tegyen olyanná Isten, mint Efraimot és Manassét! És Efraimot Manassé elé tette.
²¹ Azután ezt mondta Izráel Józsefnek: Íme, én meghalok, de Isten veletek lesz, és visszavisz titeket atyáitok földjére.
²² Neked pedig atyádfiaiénál egy résszel többet adok, amelyet kardommal és íjammal az emóriaktól elvettem.