---

¹ Ábrahám pedig öreg, élemedett korú ember volt, és az ÚR mindenben megáldotta.
² Mondta azért Ábrahám háza legöregebb szolgájának, aki mindenét intézte: Tedd a kezed a csípőm alá,
³ hogy megeskesselek az ÚRra, a mennynek és a földnek Istenére, hogy nem a kánaániak leányai közül veszel feleséget fiamnak, akik között lakom,
⁴ hanem elmész az én hazámba, a rokonaim közé, és onnan veszel feleséget fiamnak, Izsáknak.
⁵ Mondta pedig neki a szolga: Ha az a leányzó nem akarna eljönni velem e földre, akkor visszavigyem-e fiadat arra a földre, ahonnan jöttél?
⁶ Felelt neki Ábrahám: Vigyázz, a fiamat vissza ne vidd oda!
⁷ Az ÚR, a mennynek Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki szólt hozzám, és megesküdött nekem: „A te magodnak adom ezt a földet”, elbocsátja előtted angyalát, hogy onnan végy fiamnak feleséget.
⁸ Hogyha pedig nem akar a leányzó eljönni veled, mentes leszel a nekem tett eskü alól. Csak vissza ne vidd oda a fiamat!
⁹ Erre a szolga urának, Ábrahámnak csípője alá tette kezét, és megesküdött neki e dologról.
¹⁰ És vett a szolga tíz tevét az ura tevéi közül, és elindult. És urának minden java őrá volt bízva. Fölkelt tehát, és elment Mezopotámiába, Náhór városába.
¹¹ És estefelé, amikor a leányok vizet meríteni járnak, megpihentette a tevéket a városon kívül egy kútnál.
¹² Ekkor ezt mondta: URam, uramnak, Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, akit keresek, és légy kegyelmes az én uram, Ábrahám iránt.
¹³ Íme, én a víz forrása mellé állok, amikor a város lakosainak leányai kijönnek vizet meríteni.
¹⁴ Legyen azért, hogy amelyik leánynak ezt mondom: „Döntsd meg a korsódat, hogy igyam!”, ő pedig azt fogja mondani: „Igyál, sőt a tevéidet is megitatom”, ő az, akit a te szolgádnak, Izsáknak rendeltél; és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél urammal.
¹⁵ Mielőtt befejezte volna a beszédet, íme, korsójával a vállán jött Rebeka, Betúélnak, Milká fiának leánya. Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége.
¹⁶ A leány pedig fölötte szép ábrázatú volt, hajadon, akit férfi még nem ismert. Aláment a forrásra, megtöltötte a korsóját, és feljött.
¹⁷ Akkor a szolga elébe futott, és ezt mondta: Kérlek, adj inni nekem egy kis vizet a korsódból.
¹⁸ Az pedig mondta: Igyál, uram! És sietve leeresztette a korsót a kezébe, és inni adott a szolgának.
¹⁹ Miután pedig eleget adott neki inni, ezt mondta: A tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.
²⁰ Sietve kiürítette korsóját a vályúba, ismét elfutott a forrásra, és merített az összes tevéjének.
²¹ Az ember pedig álmélkodva nézte, és figyelt, mert tudni szerette volna, vajon szerencséssé teszi-e az ÚR az útját vagy nem.
²² Amikor a tevék már eleget ittak, elővett az ember egy aranyfüggőt, amelynek a súlya fél sékel, és két karperecet, amelynek a súlya tíz aranysékel volt.
²³ És azt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Kérlek, mondd meg nekem: van-e atyád házában hely nekünk, ahol megalhatunk?
²⁴ Ő pedig ezt felelte: Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak szült.
²⁵ Azt is mondta még: Van nálunk szalma is, abrak is bőven, és alvóhely is van.
²⁶ Akkor meghajolt az az ember, és imádta az Urat.
²⁷ Ezt mondta: Áldott az ÚR, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Mert az ÚR vezérelt engem ezen az utamon az én uram testvéreinek házához.
²⁸ Közben elfutott a leányzó, és elbeszélte anyja házában, ami történt.
²⁹ Rebekának pedig volt egy bátyja, akinek Lábán volt a neve. Ez a Lábán kisietett ahhoz az emberhez a forráshoz.
³⁰ Amikor látta a függőt és a pereceket a húga karjain, és hallotta húgának, Rebekának beszédét, aki elmondta: „Így és így szólt hozzám az a férfi”, akkor kiment a férfiúhoz, aki ott állt még a tevék mellett a forrásnál,
³¹ és megszólította: Jöjj be, Isten áldott embere, mit állsz idekinn?! Hiszen én már elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely.
³² Bement azért a férfi a házba, ő pedig leszerszámozta a tevéket, és szalmát és abrakot adott nekik. Az ő és a vele levő emberek lábának megmosására pedig vizet adott.
³³ És ennivalót tettek elé, de ő azt mondta: Nem eszem, míg elő nem adom mondandómat. Lábán így szólt: Beszélj!
³⁴ Ő pedig mondani kezdte: Én Ábrahám szolgája vagyok.
³⁵ Az ÚR pedig igen megáldotta uramat, úgyhogy naggyá lett: juhokat, állatokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat adott neki.
³⁶ És Sára, az én uram felesége fiút szült az én uramnak vénségében, és neki adta mindenét, amije van.
³⁷ Engem pedig megesketett az én uram: Ne végy feleséget a fiamnak a kánaániak leányai közül, akiknek földjén lakom,
³⁸ hanem menj el atyám házához és rokonságom közé, hogy onnan végy feleséget a fiamnak.
³⁹ Mikor pedig azt mondtam uramnak: „És ha nem akar eljönni velem az a leány?”,
⁴⁰ azt mondta nekem: „Az ÚR, akinek színe előtt járok, elbocsátja angyalát teveled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget vehess fiamnak az én nemzetségem közül és atyám házából.
⁴¹ Csak akkor leszel fölmentve esketésem alól, ha elmész az én nemzetségem közé. Ha nem adják oda, mentes leszel esketésem alól.”
⁴² Mikor ma a forráshoz érkeztem, azt mondtam: URam, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd utamat, melyen járok!
⁴³ Íme, én e forrás mellé állok. Legyen úgy, hogy az a leányzó, aki kijön vizet meríteni, s akinek azt mondom: „Adj innom egy kevés vizet a korsódból”,
⁴⁴ azt mondja nekem: „Te is igyál, és tevéidnek is merítek.” Ez a leány legyen a feleség, akit az ÚR az én uram fiának rendelt.
⁴⁵ Még el sem végeztem szívemben e beszédet, és íme, kijött Rebeka korsójával a vállán, lement a forráshoz, és merített, én pedig megszólítottam: Adj innom, kérlek!
⁴⁶ Ő pedig sietett, és leeresztette korsóját, és azt mondta: Igyál, sőt a tevéidnek is adok inni. És ittam, és a tevéknek is adott inni.
⁴⁷ Ezt kérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő így felelt: Betúélnak, Náhór fiának a leánya vagyok, akit Milká szült neki. Ekkor a függőt az orrába és a pereceket a karjaira tettem.
⁴⁸ Aztán meghajoltam, imádtam, és áldottam az URat, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki igaz úton vezérelt engem, hogy az én uram testvérének leányát vegyem az ő fiának feleségül.
⁴⁹ Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni uramhoz, mondjátok meg. Ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra, vagy balra forduljak.
⁵⁰ Így felelt Lábán és Betúél: Az ÚRtól van ez a dolog. Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.
⁵¹ Íme, előtted van Rebeka, vegyed, menj el. Legyen a te urad fiának a felesége, amint az ÚR elvégezte.
⁵² Amint Ábrahám szolgája hallotta azoknak beszédét, földig hajolt az ÚR előtt.
⁵³ És a szolga ezüstedényeket, aranyedényeket és ruhákat hozott elő, és Rebekának adta azokat: drága ajándékokat adott az ő bátyjának és az ő anyjának is.
⁵⁴ Azután ettek és ittak, ő és a férfiak, akik vele voltak, és ott szálltak meg. Mikor pedig reggel fölkeltek, azt mondta: Bocsássatok el engem az én uramhoz.
⁵⁵ A leány bátyja és anyja ezt mondta: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el.
⁵⁶ A szolga pedig azt mondta nekik: Ne késleltessetek engem, hiszen az ÚR szerencséssé tette utamat. Bocsássatok el azért engem, hogy uramhoz menjek.
⁵⁷ Akkor ezt mondták: Hívjuk elő a leányt, és kérdezzük meg őt!
⁵⁸ Szólították azért Rebekát, és azt kérdezték tőle: Akarsz-e elmenni e férfiúval? Ő azt felelte: Elmegyek!
⁵⁹ Elbocsátották azért Rebekát, az ő húgukat és a dajkáját és Ábrahám szolgáját embereivel együtt.
⁶⁰ Megáldották Rebekát, és ezt mondták neki: Húgunk! Szaporodjál ezerszer ezerszeresen, és magod legyen úr az ő ellenségeinek kapuján.
⁶¹ Akkor Rebeka és szolgálóleányai fölkeltek, felültek a tevékre, és követték azt a férfit. Így tehát magával vitte a szolga Rebekát, és elment.
⁶² Izsák pedig visszatért a Lahajróiforrástól, és a déli tartományban lakott.
⁶³ És estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre, fölemelte szemét, és látta, hogy íme, tevék jönnek.
⁶⁴ Rebeka is fölemelte szemét, s meglátta Izsákot, és leszállt a tevéről.
⁶⁵ Ezt kérdezte a szolgától: Kicsoda az a férfi, aki a mezőn felénk jön? A szolga pedig így felelt: Ő az én uram. Akkor fogta Rebeka a fátylát, és elfedte magát.
⁶⁶ Elbeszélte azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett.
⁶⁷ Izsák pedig bevitte Rebekát anyjának, Sárának sátrába, és elvette feleségül. Szerette őt Izsák, és megvigasztalódott anyja halála után.