---

¹ Abrám feljött Egyiptomból a déli tartományba, feleségével és mindenével együtt, és Lót is vele jött.
² Abrámnak pedig sok jószága, ezüstje és aranya volt.
³ Egyik helyről a másikra ment dél felől egészen Bételig, oda, ahol először volt a sátra, Bétel és Aj között;
⁴ annak az oltárnak a helyéig, melyet ott korábban készített. És ott segítségül hívta Abrám az ÚR nevét.
⁵ Lótnak is, aki Abrámmal járt, voltak juhai, ökrei és sátrai,
⁶ és nem bírta eltartani őket az a föld, hogy együtt lakjanak. Mivel sok jószáguk volt, nem lakhattak együtt.
⁷ Viszálykodás is támadt Abrám jószágainak és Lót jószágainak a pásztorai között. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön.
⁸ Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, se az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk.
⁹ Hát nincs előtted az egész föld? Kérlek, válj el tőlem. Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mész, én balra térek.
¹⁰ Fölemelte azért Lót a szemét, és látta, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította volna az ÚR Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az ÚR kertje, mint Egyiptom földje.
¹¹ Lót tehát a Jordán egész mellékét választotta magának, és elköltözött kelet felé. Így hát elváltak egymástól.
¹² Abrám Kánaán földjén telepedett le, Lót pedig a Jordán melléki városokban és Sodomáig sátorozott.
¹³ Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök voltak az ÚR előtt.
¹⁴ Az ÚR pedig azt mondta Abrámnak, miután Lót elvált tőle: Emeld fel szemedet, és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra.
¹⁵ Mert az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom örökre.
¹⁶ Olyanná teszem magodat, mint a föld pora; hogy ha valaki megszámlálhatja a föld porát, a te utódaid is megszámlálhatók lesznek.
¹⁷ Kelj fel, járd be ezt az országot hosszában és széltében, mert neked adom.
¹⁸ Fölszedte azért Abrám a sátrát, elment, és letelepedett Mamré tölgyesében Hebrón vidékén, és oltárt épített ott az ÚRnak.