---

¹ Azután így szólt hozzám az ÚR szava:
² Embernek fia! Fordítsd arcodat Jeruzsálem felé, és szólj a szent helyek ellen, és prófétálj Izráel földje ellen!
³ Mondd Izráel földjének: Így szól az ÚR: „Íme, rád támadok, kivonom kardomat hüvelyéből, és kiirtok belőled igazat és gonoszt.
⁴ Azért, hogy kivágjak belőled igazat és gonoszt, kijön kardom a hüvelyéből minden test ellen déltől északig.
⁵ Akkor majd megtudja minden test, hogy én, az ÚR vontam ki kardomat hüvelyéből, és többé nem tér oda vissza.
⁶ Te pedig, embernek fia, sóhajtozz! Derekad fájdalmában keserűen sóhajtozz a szemük láttára!
⁷ Ha megkérdezik tőled, hogy miért sóhajtozol, ezt mondd: A hír miatt, amely ha ideér, megolvad minden szív, elerőtlenedik minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd elolvad, mint a víz. Íme, eljön és beteljesedik, azt mondja az én Uram, az ÚR.”
⁸ Azután így szólt hozzám az ÚR szava:
⁹ Embernek fia! Prófétálj, és mondd: Ezt mondta az ÚR: „Mondd: Kard, kard! Meg van élesítve, ki is van fényesítve!
¹⁰ Meg van élesítve, hogy öldököljön, ki van fényesítve, hogy villogjon. Hát örülhetünk-e fiam királyi pálcájának, amikor megveti minden fa?
¹¹ Azért kapta, hogy kifényesítse, és megmarkolják. Megélesítették azt a kardot, és ki van fényesítve, hogy az öldöklő kezébe adják.
¹² Kiálts és jajgass, embernek fia! Mert bekövetkezik ez népemen és Izráel minden fejedelmén, hogy kardélre jutnak népemmel együtt, ezért üss a combodra!
¹³ Már megvolt a próbatétel. De hát ha magát a királyi pálcát megvetették? Az sem lesz többé! – ezt mondja az én Uram, az ÚR.
¹⁴ Te pedig, embernek fia, prófétálj, és csapd össze tenyeredet, mert kétszer, sőt háromszor sújt le a kard. Öldöklő kard ez, nagy öldöklés kardja, amely körüljárja őket
¹⁵ azért, hogy elolvadjon a szív, és sokan elhulljanak minden kapunál. Öldöklő kardot fogtam, amely villámlásra készült, öldöklésre lett kifényesítve!
¹⁶ Vágj keményen jobbra, azután térj balra, amerre csak éled fordul.
¹⁷ Én is összecsapom tenyeremet, és lecsillapodik haragom. Én, az ÚR szóltam.”
¹⁸ Azután így szólt hozzám az ÚR szava:
¹⁹ Te, embernek fia, jelölj ki magadnak két utat, amelyen följön a babilóni király kardja! Egy országból jöjjön ki mind a kettő. Jelzőoszlopot is készíts, a városba vezető út kereszteződéséhez állítsd fel.
²⁰ Jelölj ki utat, hogy azon jöjjön a kard Rabbat-Ammón ellen, azután Júda ellen és a körülkerített Jeruzsálem ellen.
²¹ Mert megáll a babilóni király az útkereszteződésnél, a két út elejénél jövendőt mondatni, hogy megrázza a nyilakat, megkérdezze a bálványokat, megnézze a májat.
²² Jobbja felé, Jeruzsálem felé mutat a jövendölés, ezért faltörő kosokat állít föl, ordításra nyitja a száját, csatazajt hallat, faltörő kosokat állít föl a kapukkal szemben, töltést emeltet, és ostromműveket építtet.
²³ Ezt ők hiábavaló jövendölésnek tartják, esküvel is bizonygatják. De az ÚR eszükbe juttatja bűnüket, és megfogja őket.
²⁴ Ezért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Mivel emlékezetben marad bűnötök, nyilvánvalókká lesznek gonoszságaitok, és kitűnik vétketek, hogy minden cselekedetetek gonosz – mivel ez emlékezetben marad, ti kézre kerültök.
²⁵ És te, elvetemedett gonosztevő, Izráel fejedelme, akinek eljön a napja az utolsó bűntett idején
²⁶ – így szól az én Uram, az ÚR –: El a süveggel, le a koronával! Ez nem marad így. Legyen a magas alacsony és az alacsony magas!
²⁷ Rommá, rommá, rommá teszem! De ez sem lesz állandó, míg el nem jön az, akié az ítélkezés, és neki adom azt!
²⁸ Te pedig, embernek fia, prófétálj, és mondd: Ezt mondja az én Uram, az ÚR Ammón fiairól és gyalázkodásukról. Ezt mondd: „Kard, kard, amely ki van vonva, hogy öldököljön, ki van fényesítve, hogy megsemmisítsen és villogjon!
²⁹ Mivel felőled hiábavalóságot látnak, hazugságot jövendölnek neked, hogy odategyenek a megölt gonoszok nyakára, akiknek eljön a napjuk az utolsó bűntett idején,
³⁰ tedd vissza a hüvelyébe azt! Teremtésed helyén, származásod földjén ítéllek meg téged.
³¹ Kiontom rád haragomat, fölindulásom tüzét fúvom rád, és goromba férfiak kezébe adlak, akik mesterek abban, hogy elveszítsenek.
³² A tűz eledele leszel, véredet elnyeli a föld. Többé nem emlékeznek rád!” – én, az ÚR szóltam.