---

¹ Akkor hangosan így kiáltott fülem hallatára: Elérkezett a városra a büntetés. Mindenkinek a kezében ott a pusztítás eszköze.
² Íme, hat férfi jött a Felső-kapu útjáról, amely északra néz, mindegyiknek romboló eszköz volt a kezében; az egyik férfi közülük gyolcsba volt öltözve, és íróeszköz volt a derekán. Bementek, és odaálltak az rézoltár mellé.
³ Ekkor Izráel Istenének dicsősége fölszállt a kerúbról, amely fölött volt, átment a templom küszöbére, és kiáltott a gyolcsba öltözött férfinak, akinek a derekán íróeszköz volt.
⁴ Azt mondta neki az ÚR: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és tégy egy jelet minden férfi homlokára, aki sóhajt és nyög az utálatosságok miatt, amiket cselekszenek benne.
⁵ A többieknek pedig azt mondta a fülem hallatára: Menjetek keresztül utána a városon, és vágjátok őket! Ne szánakozzon szemetek, és ne mutassatok kíméletet!
⁶ Öljetek meg mind egy szálig időset, ifjút, hajadont, gyermeket és asszonyokat, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jel van, ne közelítsetek! Az én szent helyemen kezdjétek el! Elkezdték hát az időseken, akik a templom előtt voltak.
⁷ Majd azt mondta nekik: Tegyétek tisztátalanná a templomot, és töltsétek meg az udvarokat a megöltekkel! Menjetek! Erre elmentek, és öldököltek a városban.
⁸ Amíg ők öldököltek, én ott maradtam, arcra borultam, és így kiáltottam: Jaj, URam, Istenem, hát ki akarod irtani Izráel egész maradékát, amikor kiöntöd haragodat Jeruzsálemre?
⁹ Ő azonban azt mondta nekem: Izráel és Júda házának a bűne igen-igen nagy, mivel tele van a föld vérontással, és tele van a város igazságtalansággal, mert azt mondták: „Elhagyta az ÚR ezt a földet, és nem lát az ÚR.”
¹⁰ Ezért az én szemem sem szánja őket, és nem kímélem őket, hanem fejükre olvasom útjaikat.
¹¹ És íme, a gyolcsba öltözött férfi, akinek íróeszköz volt az oldalán, ilyen választ hozott: Megtettem, amint parancsoltad.