---

¹ Azután így szólt hozzám az ÚR szava:
² Embernek fia! Ezt mondd Tírusz fejedelmének: Így szól az én Uram, az ÚR: „Mivel fölfuvalkodott a szíved, és azt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tenger szívében, holott te csak ember vagy és nem Isten, mégis olyanná tetted szívedet, amilyen Isten szíve,
³ íme, bölcsebb vagy Dánielnél, semmi rejtett dolog nem marad homályban neked!
⁴ Bölcsességeddel és értelmeddel gyűjtöttél magadnak gazdagságot. Aranyat és ezüstöt gyűjtöttél kincseskamráidba.
⁵ Kalmárságod nagy bölcsességével megsokasítottad gazdagságodat, és fölfuvalkodott a szíved gazdagságod miatt,
⁶ ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel olyanná tetted szívedet, amilyen Isten szíve,
⁷ íme, idegeneket hozok rád, a nemzetek legkegyetlenebbjeit. Kivonják kardjaikat bölcsességed szépsége ellen, és beszennyezik fényességedet.
⁸ Sírgödörbe taszítanak, s meghalsz halálra sebzetten a tenger szívében.
⁹ Vajon mondod-e majd gyilkosaid előtt is: Isten vagyok én? Csupán ember vagy és nem Isten a téged gyilkoló kezében!
¹⁰ A körülmetéletlenek halálával halsz meg, idegenek keze által. Mert én szóltam” – ezt mondja az én Uram, az ÚR.
¹¹ Azután így szólt hozzám az ÚR szava:
¹² Embernek fia! Kezdj siratóéneket Tírusz királyáról, és mondd neki: Így szól az én Uram, az ÚR: „Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, tele bölcsességgel, tökéletes szépségben.
¹³ Édenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágakővel borítva: rubinnal, topázzal és jáspissal, krizolittal, ónixszal és berillel, zafírral, karbunkulussal és smaragddal. Foglalataid és véseteid aranyból készültek azon a napon, amelyen megteremtettél.
¹⁴ Fölkent oltalmazó kerúb voltál, és odaállítottalak téged, hogy Isten szent hegyén legyél; tüzes kövek közt jártál.
¹⁵ Feddhetetlen voltál útjaidon attól a naptól fogva, amelyen teremtettél, míg gonoszság nem lett található benned.
¹⁶ Kereskedelmed nagysága miatt bensőd erőszakossággal telt meg, és vétkeztél. Azért levetettelek az Isten hegyéről, és elkergettelek, te oltalmazó kerúb a tüzes kövek közül.
¹⁷ Szíved fölfuvalkodott szépséged miatt. Fényességeddel megrontottad bölcsességedet. Földre vetettelek a királyok előtt, látványosságul adtalak nekik.
¹⁸ Bűneid sokaságával, hamis kereskedéseddel tisztátalanná tetted szent helyeidet. Azért tüzet hoztam ki bensődből, és ez emésztett meg. Hamuvá tettelek a földön mindenki szeme láttára.
¹⁹ Mindnyájan elborzadnak miattad, akik ismertek a népek közt, rémséges véget érsz, és soha többé nem leszel!”
²⁰ Azután így szólt hozzám az ÚR szava:
²¹ Embernek fia! Vesd tekintetedet Szidónra, és prófétálj ellene!
²² Ezt mondd: „Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, ellened megyek, Szidón, és megdicsőítem magamat rajtad. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor ítéletet hozok, és megszentelem magamat benne.
²³ Dögvészt bocsátok rá, és vérontást utcáira, hullanak benne a sebesültek, mert fegyver tör rá mindenfelől, hogy megtudják, hogy én vagyok az ÚR!
²⁴ Nem lesz többé Izráel házának szúró tövis és fájdalmat okozó tüske mindazok között, akik körülötte vannak, akik megvetik őt, és akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR.
²⁵ Így szól az én Uram, az ÚR: Amikor összegyűjtöm Izráel házát a népek közül, akik közé szétszóródtak, akkor megszentelem magamat bennük a népek szeme láttára, mert a maguk földjén fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam.
²⁶ Biztonságban laknak ott, házakat építenek, és szőlőket ültetnek. Biztonságban lakhatnak, és amikor végrehajtom ítéletemet mindazokon, akik körülöttük vannak, és megvetették őket, akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR, az ő Istenük.”