2Te, embernek fia, akarsz-e ítélkezni? Meg akarod-e ítélni a vérontó várost? Add tudtára minden utálatosságát,
3és ezt mondd: „Így szól az én Uram, az ÚR: E városnak, amely vért ontott, eljön az órája, mivel bálványokat készített magának, és tisztátalan lett.
4Az általad kiontott vér miatt lettél vétkessé, és az általad készített bálványokkal fertőztetted meg magadat. Közelebb hoztad napjaidat, és eljutottál esztendeid végéhez: Ezért gyalázatul adlak a népeknek, és csúfságul minden országnak.
5A közel és távol lévők kicsúfolnak téged, te rossz hírű, te sokat háborúskodó!
6Íme, Izráel fejedelmei közül mindegyik azon volt, hogy minél több vért ontson.
7Apát és anyát semmibe vettek benned, a jövevényt nyomorgatták, az árvát és özvegyet sanyargatták.
8Megvetetted a nekem szentelt dolgokat, és tisztátalanná tetted szombatjaimat.
9Rágalmazók voltak benned, hogy vért ontsanak, a hegyeken ettek, fajtalanságot cselekedtek körödben.
10Fölfedték benned az apa szemérmét, erőszakoskodtak az asszonnyal tisztulása idején.
11Volt, aki felebarátja feleségével cselekedett utálatosságot, más a menyét gyalázta meg fajtalanságban, és volt, aki húgát, apjának leányát erőszakolta meg köztetek.
12Ajándékokat fogadtak el benned vérontásért, uzsorát és kamatot szedtél, csalárdan nyerészkedtél felebarátaidon, rólam pedig elfelejtkeztél – ezt mondja az én Uram, az ÚR.
13Íme, én összecsapom tenyeremet nyerészkedésed miatt, amelyet elkövettél, és a vérontás miatt, amely benned történt.
14Vajon megállhat-e szíved, vagy erős lesz-e karod azokban a napokban, amikor én elszámolok veled? Én, az ÚR szóltam, és meg is cselekszem!
15Elszélesztelek a népek közé, és szétszórlak az országokba, s kiirtom belőled a tisztátalanságot.
16Megszégyenülsz a népek szeme láttára, és akkor megtudod, hogy én vagyok az ÚR.”
17Majd így szólt hozzám az ÚR szava:
18Embernek fia! Izráel háza salakká lett nekem, mint a réz, az ón, a vas és az ólom a kemencében, ezüstsalakká lett.
19Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel mindnyájan salakká lettetek, ezért íme, összegyűjtelek benneteket Jeruzsálem közepére.
20Ahogyan össze szokták gyűjteni az ezüstöt, a rezet, a vasat, az ólmot és az ónt a kemence közepére, hogy tüzet gerjesszenek rá a megolvasztására, úgy gyűjtelek össze titeket fölindulásomban és haragomban, és kemencébe vetlek és megolvasztalak titeket.
21Összegyűjtelek titeket, és rátok fúvom haragom tüzét, hogy megolvadjatok benne.
22Ahogyan megolvad az ezüst a kemence közepén, úgy olvadtok meg benne, és megtudjátok, hogy én, az ÚR öntöttem ki rátok haragomat.
23Aztán így szólt hozzám az ÚR szava:
24Embernek fia! Mondd neki: Tisztátalan föld vagy, amely nem kapott esőt a harag napján.
25Prófétái pártütők benne, olyanok, mint az ordító oroszlán, amely zsákmányt szerez: lelkeket esznek, kincset és értékeket rabolnak, sokasítják benne az özvegyek számát.
26Papjai erőszakot követtek el törvényemen, és tisztátalanná tették a nekem szentelt dolgokat. Nem tettek különbséget a szent és a közönséges között, és nem tanították meg, hogy mi a különbség a tiszta és tisztátalan között. Szombatjaimra sem voltak tekintettel, úgyhogy megszentségtelenítettek engem.
27Elöljárói olyanok benne, mint a zsákmányt ragadozó farkasok: vért ontanak, lelkeket veszítenek el, hogy nagy nyereségük legyen.
28Prófétái habarcsot kennek nekik: hiábavalóságot látnak, és hazugságot jövendölnek nekik, amikor ezt mondják: „Így szól az én Uram, az ÚR”, holott az ÚR nem beszélt.
29A föld népe zsarol és zsákmányt szerez, a szűkölködőt és szegényt sanyargatja, és a jövevényt törvénytelenül nyomorgatja.
30Kerestem közöttük valakit, aki falat húzna, és odaállna elém a résre az országért, hogy ne pusztítsam el, de senkit sem találtam.
31Ezért kiontom rájuk haragomat, megemésztem őket fölindulásom tüzével, és a fejükre olvasom útjukat – ezt mondja az én Uram, az ÚR.