Ezékiel könyve 22
22
Azután így szólt hozzám az ÚR szava:
2
Te, embernek fia, akarsz-e ítélkezni? Meg akarod-e ítélni a vérontó várost? Add tudtára minden utálatosságát,
3
és ezt mondd: „Így szól az én Uram, az ÚR: E városnak, amely vért ontott, eljön az órája, mivel bálványokat készített magának, és tisztátalan lett.
4
Az általad kiontott vér miatt lettél vétkessé, és az általad készített bálványokkal fertőztetted meg magadat. Közelebb hoztad napjaidat, és eljutottál esztendeid végéhez: Ezért gyalázatul adlak a népeknek, és csúfságul minden országnak.
5
A közel és távol lévők kicsúfolnak téged, te rossz hírű, te sokat háborúskodó!
6
Íme, Izráel fejedelmei közül mindegyik azon volt, hogy minél több vért ontson.
7
Apát és anyát semmibe vettek benned, a jövevényt nyomorgatták, az árvát és özvegyet sanyargatták.
8
Megvetetted a nekem szentelt dolgokat, és tisztátalanná tetted szombatjaimat.
9
Rágalmazók voltak benned, hogy vért ontsanak, a hegyeken ettek, fajtalanságot cselekedtek körödben.
10
Fölfedték benned az apa szemérmét, erőszakoskodtak az asszonnyal tisztulása idején.
11
Volt, aki felebarátja feleségével cselekedett utálatosságot, más a menyét gyalázta meg fajtalanságban, és volt, aki húgát, apjának leányát erőszakolta meg köztetek.
12
Ajándékokat fogadtak el benned vérontásért, uzsorát és kamatot szedtél, csalárdan nyerészkedtél felebarátaidon, rólam pedig elfelejtkeztél – ezt mondja az én Uram, az ÚR.
13
Íme, én összecsapom tenyeremet nyerészkedésed miatt, amelyet elkövettél, és a vérontás miatt, amely benned történt.
14
Vajon megállhat-e szíved, vagy erős lesz-e karod azokban a napokban, amikor én elszámolok veled? Én, az ÚR szóltam, és meg is cselekszem!
15
Elszélesztelek a népek közé, és szétszórlak az országokba, s kiirtom belőled a tisztátalanságot.
16
Megszégyenülsz a népek szeme láttára, és akkor megtudod, hogy én vagyok az ÚR.”
17
Majd így szólt hozzám az ÚR szava:
18
Embernek fia! Izráel háza salakká lett nekem, mint a réz, az ón, a vas és az ólom a kemencében, ezüstsalakká lett.
19
Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel mindnyájan salakká lettetek, ezért íme, összegyűjtelek benneteket Jeruzsálem közepére.
20
Ahogyan össze szokták gyűjteni az ezüstöt, a rezet, a vasat, az ólmot és az ónt a kemence közepére, hogy tüzet gerjesszenek rá a megolvasztására, úgy gyűjtelek össze titeket fölindulásomban és haragomban, és kemencébe vetlek és megolvasztalak titeket.
21
Összegyűjtelek titeket, és rátok fúvom haragom tüzét, hogy megolvadjatok benne.
22
Ahogyan megolvad az ezüst a kemence közepén, úgy olvadtok meg benne, és megtudjátok, hogy én, az ÚR öntöttem ki rátok haragomat.
23
Aztán így szólt hozzám az ÚR szava:
24
Embernek fia! Mondd neki: Tisztátalan föld vagy, amely nem kapott esőt a harag napján.
25
Prófétái pártütők benne, olyanok, mint az ordító oroszlán, amely zsákmányt szerez: lelkeket esznek, kincset és értékeket rabolnak, sokasítják benne az özvegyek számát.
26
Papjai erőszakot követtek el törvényemen, és tisztátalanná tették a nekem szentelt dolgokat. Nem tettek különbséget a szent és a közönséges között, és nem tanították meg, hogy mi a különbség a tiszta és tisztátalan között. Szombatjaimra sem voltak tekintettel, úgyhogy megszentségtelenítettek engem.
27
Elöljárói olyanok benne, mint a zsákmányt ragadozó farkasok: vért ontanak, lelkeket veszítenek el, hogy nagy nyereségük legyen.
28
Prófétái habarcsot kennek nekik: hiábavalóságot látnak, és hazugságot jövendölnek nekik, amikor ezt mondják: „Így szól az én Uram, az ÚR”, holott az ÚR nem beszélt.
29
A föld népe zsarol és zsákmányt szerez, a szűkölködőt és szegényt sanyargatja, és a jövevényt törvénytelenül nyomorgatja.
30
Kerestem közöttük valakit, aki falat húzna, és odaállna elém a résre az országért, hogy ne pusztítsam el, de senkit sem találtam.
31
Ezért kiontom rájuk haragomat, megemésztem őket fölindulásom tüzével, és a fejükre olvasom útjukat – ezt mondja az én Uram, az ÚR.