---

¹ Azután így szólt hozzám az ÚR szava:
² Embernek fia! Pártütő ház körében laksz, akiknek van ugyan szemük a látásra, de nem látnak, és van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert pártütők háza az övék.
³ Ezért te, embernek fia, készíts magadnak vándorútra való batyut, és menj ki nappal a szemük láttára, vándorolj ki lakhelyedről más helyre a szemük láttára. Talán meglátják, mert pártütők háza az övék.
⁴ Batyudat nappal vidd ki, mint vándorútra való batyut, a szemük láttára. Te pedig este menj ki a szemük láttára úgy, ahogy a fogságba szoktak menni.
⁵ Szemük láttára törd át a falat, és azon át vidd ki!
⁶ Szemük láttára emeld válladra, sötétben vidd ki, arcodat fedd be, hogy ne lásd a földet, mert intő jelül rendeltelek Izráel házának.
⁷ Úgy cselekedtem azért, ahogyan megparancsolta nekem. Nappal kicipeltem a batyumat, amely olyan volt, mint a fogságba menők batyuja, és este áttörtem kezemmel a falat. Sötétben mentem ki, és vállamra vettem azt a szemük láttára.
⁸ Reggel pedig így szólt hozzám az ÚR beszéde:
⁹ Embernek fia! Nem kérdezte tőled Izráel háza, ez a pártütő ház, hogy mit cselekszel?
¹⁰ Mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: „Ez a jövendölés a fejedelemnek szól, aki Jeruzsálemben van, és Izráel egész házának, amely ott lakik.”
¹¹ Ezt mondd: Én intő jelül vagyok nektek – ahogyan én cselekedtem, úgy történik majd velük –, fogságba, rabságra mennek.
¹² A fejedelem, aki közöttük van, terhet vesz a vállára, és sötétben megy ki. Áttörik a falat, így viszik ki őt, elfedi arcát, hogy ne lássa szemével a földet.
¹³ Kiterjesztem hálómat ellene, és megfogja csapdám. Elviszem őt Babilónba, a káldeusok földjére, de azt már nem fogja látni, és ott fog meghalni.
¹⁴ Mindenkit, aki csak körülötte van, hogy segítse, és minden csapatát szétszórom mindenfelé, és kardot rántva üldözöm őket.
¹⁵ Akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor szétszórom őket a népek közé, és szétszélesztem őket az országokba.
¹⁶ De a fegyver, éhínség és dögvész után meghagyok közülük egy kevés férfit, hogy elbeszéljék minden utálatosságukat a népek között, akik közé mennek, hogy megtudják, hogy én vagyok az ÚR.
¹⁷ Azután így szólt hozzám az ÚR szava:
¹⁸ Embernek fia! Rettegéssel edd kenyeredet, és reszketve, aggódva idd vizedet!
¹⁹ Így szólj a föld népéhez: Ezt mondja az én Uram, az ÚR Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjéről: Aggódva eszik kenyerüket, és rettegve isszák vizüket, mert kietlen pusztasággá lesz a föld lakóinak erőszakossága miatt.
²⁰ A lakott városok elpusztulnak, és a föld pusztaság lesz, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.
²¹ Azután így szólt hozzám az ÚR szava:
²² Embernek fia! Miféle közmondásotok van nektek Izráel földjén, hogy azt mondjátok: „A napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látomás!”?
²³ Ezért mondd meg nekik: Azt mondja az én Uram, az ÚR: Megszüntetem ezt a közmondást, és nem mondogatják azt többé Izráelben. Mondd meg nekik: Elközelítenek a napok, és minden látomás teljesül.
²⁴ Mert nem lesz többé semmiféle hiábavaló látomás és hízelgő jövendölgetés Izráel házának körében.
²⁵ Mert én szólok, az ÚR, és az a szó, amelyet kimondok, meglesz késedelem nélkül. Mert a ti napjaitokban szólok egy szót, ti, pártütők háza, és meg is cselekszem azt – ezt mondja az én Uram, az ÚR.
²⁶ Azután így szólt hozzám az ÚR szava:
²⁷ Embernek fia! Íme, Izráel háza ezt mondja: A látomás, amelyet ő lát, sokára teljesül. Ő távoli időkről prófétál.
²⁸ Ezért azt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Egyetlen szavam sem késik tovább. Minden szó, amelyet mondok, meglesz, azt mondja az én Uram, az ÚR.