1 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Fordítsd arcodat Jeruzsálem felé, és szólj a szent helyek ellen, és prófétálj Izráel földje ellen!

3 Mondd Izráel földjének: Így szól az ÚR: „Íme, rád támadok, kivonom kardomat hüvelyéből, és kiirtok belőled igazat és gonoszt.

4 Azért, hogy kivágjak belőled igazat és gonoszt, kijön kardom a hüvelyéből minden test ellen déltől északig.

5 Akkor majd megtudja minden test, hogy én, az ÚR vontam ki kardomat hüvelyéből, és többé nem tér oda vissza.

6 Te pedig, embernek fia, sóhajtozz! Derekad fájdalmában keserűen sóhajtozz a szemük láttára!

7 Ha megkérdezik tőled, hogy miért sóhajtozol, ezt mondd: A hír miatt, amely ha ideér, megolvad minden szív, elerőtlenedik minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd elolvad, mint a víz. Íme, eljön és beteljesedik, azt mondja az én Uram, az ÚR.”

8 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

9 Embernek fia! Prófétálj, és mondd: Ezt mondta az ÚR: „Mondd: Kard, kard! Meg van élesítve, ki is van fényesítve!

10 Meg van élesítve, hogy öldököljön, ki van fényesítve, hogy villogjon. Hát örülhetünk-e fiam királyi pálcájának, amikor megveti minden fa?

11 Azért kapta, hogy kifényesítse, és megmarkolják. Megélesítették azt a kardot, és ki van fényesítve, hogy az öldöklő kezébe adják.

12 Kiálts és jajgass, embernek fia! Mert bekövetkezik ez népemen és Izráel minden fejedelmén, hogy kardélre jutnak népemmel együtt, ezért üss a combodra!

13 Már megvolt a próbatétel. De hát ha magát a királyi pálcát megvetették? Az sem lesz többé! – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

14 Te pedig, embernek fia, prófétálj, és csapd össze tenyeredet, mert kétszer, sőt háromszor sújt le a kard. Öldöklő kard ez, nagy öldöklés kardja, amely körüljárja őket

15 azért, hogy elolvadjon a szív, és sokan elhulljanak minden kapunál. Öldöklő kardot fogtam, amely villámlásra készült, öldöklésre lett kifényesítve!

16 Vágj keményen jobbra, azután térj balra, amerre csak éled fordul.

17 Én is összecsapom tenyeremet, és lecsillapodik haragom. Én, az ÚR szóltam.”

18 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

19 Te, embernek fia, jelölj ki magadnak két utat, amelyen följön a babilóni király kardja! Egy országból jöjjön ki mind a kettő. Jelzőoszlopot is készíts, a városba vezető út kereszteződéséhez állítsd fel.

20 Jelölj ki utat, hogy azon jöjjön a kard Rabbat-Ammón ellen, azután Júda ellen és a körülkerített Jeruzsálem ellen.

21 Mert megáll a babilóni király az útkereszteződésnél, a két út elejénél jövendőt mondatni, hogy megrázza a nyilakat, megkérdezze a bálványokat, megnézze a májat.

22 Jobbja felé, Jeruzsálem felé mutat a jövendölés, ezért faltörő kosokat állít föl, ordításra nyitja a száját, csatazajt hallat, faltörő kosokat állít föl a kapukkal szemben, töltést emeltet, és ostromműveket építtet.

23 Ezt ők hiábavaló jövendölésnek tartják, esküvel is bizonygatják. De az ÚR eszükbe juttatja bűnüket, és megfogja őket.

24 Ezért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Mivel emlékezetben marad bűnötök, nyilvánvalókká lesznek gonoszságaitok, és kitűnik vétketek, hogy minden cselekedetetek gonosz – mivel ez emlékezetben marad, ti kézre kerültök.

25 És te, elvetemedett gonosztevő, Izráel fejedelme, akinek eljön a napja az utolsó bűntett idején

26 – így szól az én Uram, az ÚR –: El a süveggel, le a koronával! Ez nem marad így. Legyen a magas alacsony és az alacsony magas!

27 Rommá, rommá, rommá teszem! De ez sem lesz állandó, míg el nem jön az, akié az ítélkezés, és neki adom azt!

28 Te pedig, embernek fia, prófétálj, és mondd: Ezt mondja az én Uram, az ÚR Ammón fiairól és gyalázkodásukról. Ezt mondd: „Kard, kard, amely ki van vonva, hogy öldököljön, ki van fényesítve, hogy megsemmisítsen és villogjon!

29 Mivel felőled hiábavalóságot látnak, hazugságot jövendölnek neked, hogy odategyenek a megölt gonoszok nyakára, akiknek eljön a napjuk az utolsó bűntett idején,

30 tedd vissza a hüvelyébe azt! Teremtésed helyén, származásod földjén ítéllek meg téged.

31 Kiontom rád haragomat, fölindulásom tüzét fúvom rád, és goromba férfiak kezébe adlak, akik mesterek abban, hogy elveszítsenek.

32 A tűz eledele leszel, véredet elnyeli a föld. Többé nem emlékeznek rád!” – én, az ÚR szóltam.