1
A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke.
2
Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat.
3
Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok.
4
Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.)
5
A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók!
6
Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen!
7
Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás,
8
hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja.
9
Mert pohár van az Úr kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön.
10
Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének.
11
A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom!