Zsoltárok könyve 30
30
Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.
2
Magasztallak, Ur am, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.
3
Ur am, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
4
Ur am, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.
5
Zengjetek az Úr nak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét!
6
Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.
7
Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.
8
Ur am, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De mikor elrejtetted orcádat, nagyon megrettentem.
9
Ekkor hozzád kiáltottam, Ur am, és így esedeztem az Úrhoz:
10
Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?
11
Hallgass meg, Ur am, kegyelmesen, légy segítségemre, Ur am!
12
Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.
13
Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Ur am, Istenem!