Zsoltárok könyve 88
88
Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A „Betegség” kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye.
2
Ur am, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal.
3
Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre!
4
Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához.
5
A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi.
6
A halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem gondolsz többé, és kikerültek a kezedből.
7
A sír mélyére juttattál már, mélységes sötétségbe.
8
Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem. (Szela.)
9
Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok,
10
szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, Ur am, mindennap, kitártam feléd kezemet.
11
Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.)
12
Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén?
13
Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén?
14
De én hozzád fohászkodom, Ur am, már reggel hozzád száll imádságom.
15
Miért taszítasz el engem, Ur am, miért rejted el orcádat előlem?
16
Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok.
17
Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek.
18
Körülvesznek mindennap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem.
19
Elszakítottad tőlem jó barátaimat, már csak a sötétség ismer engem.