Zsoltárok könyve 17
17
Dávid imádsága. Ur am, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd.
2
Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot.
3
Megvizsgáltad szívemet, meglátogattál éjjel. Próbára tettél, nem találsz bennem álnokságot, nem jön ki ilyen a számon.
4
Bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem az erőszakosok útjától.
5
Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak, nem inognak meg lépteim.
6
Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet!
7
Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől.
8
Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába
9
a bűnösök elől, akik erőszakoskodnak velem, halálos ellenségeim elől, akik körülfognak.
10
Konok szívük elzárkózik, szájuk gőgösen beszél.
11
Lépten-nyomon körülvesznek, arra igyekeznek, hogy földre terítsenek.
12
Olyanok, mint a zsákmányra vágyó oroszlán, mint a lesben álló hím oroszlán.
13
Lépj elő, Ur am! Szállj szembe vele, és terítsd le! Ments meg engem kardoddal a bűnösöktől!
14
Ments meg kezeddel az emberektől, a világ embereitől, Ur am, akik kiveszik részüket az életből! Töltsd meg hasukat azzal, amit nekik tartogatsz, lakjanak jól vele a fiaik is, és ami megmarad, hagyják gyermekeikre!
15
Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek.