Zsoltárok könyve 137
137
Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.
2
A fűzfákra akasztottuk ott hárfáinkat.
3
Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!
4
Hogyan énekelhetnénk éneket az Úr ról idegen földön?
5
Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!
6
Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!
7
Emlékezz, Ur am, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!
8
Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél.
9
Boldog lesz, aki megragadja és a sziklához csapja csecsemőidet!