Zsoltárok könyve 92
92
Zsoltár. Ének szombatnapra.
2
Milyen jó hálát adni az Úr nak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges,
3
hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel
4
tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán!
5
Mert megörvendeztettél tetteiddel, Ur am, kezed alkotásainak ujjongok.
6
Mily nagyok alkotásaid, Ur am! Igen mélyek gondolataid!
7
Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg.
8
Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk.
9
De te, Ur am, magasztos vagy örökké!
10
Mert ellenségeid, Ur am, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind.
11
De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem.
12
Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok.
13
Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus.
14
Az Úr házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.
15
Öregkorban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak,
16
és hirdetik: Igaz az Úr, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!