---

¹ A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg.
² Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól!
³ Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől!
⁴ Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó, Ur am!
⁵ Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg!
⁶ Hiszen te vagy, Ur am, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.)
⁷ Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.
⁸ Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki.
⁹ De te, Ur am, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket.
¹⁰ Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram.
¹¹ Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét.
¹² Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk!
¹³ Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek!
¹⁴ Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.)
¹⁵ Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.
¹⁶ Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak.
¹⁷ Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok.
¹⁸ Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!