---

¹ A karmesternek: Dávid zsoltára. Ur am, te megvizsgálsz és ismersz engem.
² Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
³ Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
⁴ Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Ur am.
⁵ Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
⁶ Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
⁷ Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
⁸ Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy.
⁹ Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
¹⁰ kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
¹¹ Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
¹² a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
¹³ Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
¹⁴ Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
¹⁵ Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
¹⁶ Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
¹⁷ Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
¹⁸ Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok.
¹⁹ Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek!
²⁰ Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet.
²¹ Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, Ur am? Ne utáljam-e támadóidat?
²² Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek.
²³ Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
²⁴ Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!