---

¹ A karmesternek: Dávid zsoltára.
² Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.
³ Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.
⁴ Nincs szó, és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik,
⁵ mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak,
⁶ amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.
⁷ Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.
⁸ Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.
⁹ Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.
¹⁰ Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak,
¹¹ kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is.
¹² Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges.
¹³ A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg!
¹⁴ A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen.
¹⁵ Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Ur am, kősziklám és megváltóm!