Zsoltárok könyve 19
19
A karmesternek: Dávid zsoltára.
2
Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.
3
Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.
4
Nincs szó, és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik,
5
mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak,
6
amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.
7
Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.
8
Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.
9
Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.
10
Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak,
11
kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is.
12
Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges.
13
A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg!
14
A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen.
15
Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Ur am, kősziklám és megváltóm!