Zsoltárok könyve 63
63
Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.
2
Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.
3
Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.
4
Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.
5
Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.
6
Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.
7
Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.
8
Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.
9
Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.
10
De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek.
11
Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek.
12
De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.