---

¹ Ez az ÚR szava, amelyet Jeremiásnak mondott a szárazság felől:
² Gyászba borult Júda, és kapui roskadoznak. Gyászolnak a földön, és Jeruzsálemből jajkiáltás száll föl.
³ A nemesek vízért küldik szolgáikat, akik elmennek a kutakig, de nem találnak vizet. Üres edényekkel térnek vissza, szégyenkeznek, pironkodnak, és befedik a fejüket.
⁴ Megrepedezett a termőföld, mert nem esett eső a földön. Szégyenkeznek a szántóvetők, és befedik fejüket.
⁵ Még a szarvasüsző is, ha megellik a mezőn, otthagyja borját, mert nincs fű.
⁶ A vadszamarak pedig a kopár sziklákon állnak, levegő után kapkodnak, mint a sakálok, szemük eleped, mert nincs fű.
⁷ Bár bűneink ellenünk tanúskodnak, cselekedjél, URam, a te nevedért! Mert törvényszegésünknek se szeri, se száma, vétkeztünk ellened!
⁸ Ó, Izráel reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy ezen a földön olyan, mint valami jövevény, mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be?
⁹ Miért vagy olyan, mint a megriadt férfi, mint az olyan harcos, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, URam, a te nevedről neveznek bennünket. Ne hagyj el minket!
¹⁰ Azt mondja az ÚR e népről: Úgy szeretnek ide-oda futkározni, lábukat nem tartóztatják meg, ezért nem kedveli őket az ÚR. Most megemlékezik bűnükről, és vétkeikért megbünteti őket.
¹¹ Azt mondta nekem az ÚR: Ne könyörögj e népért az ő érdekében!
¹² Amikor böjtölnek, nem hallgatom meg kiáltásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhínséggel és döghalállal irtom ki őket.
¹³ Én ezt mondtam: Ó, URam, Istenem! Hiszen a próféták mondták nekik: Nem láttok fegyvert, éhínség sem támad rátok, sőt tartós békességet adok nektek ezen a helyen.
¹⁴ Erre az ÚR azt mondta nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívükből jövő csalárdságot jövendölnek nektek.
¹⁵ Azért azt mondja az ÚR a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket, és mégis azt mondják, hogy fegyver és éhínség nem lesz ezen a földön. Fegyver és éhínség miatt vesznek el azok a próféták!
¹⁶ A nép pedig, amelynek prófétálnak, ott fetreng majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket: őket, feleségeiket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságukat!
¹⁷ Azért ezeket a szavakat mondd nekik: Nem szűnik meg szemem éjjel-nappal könnyeket hullatni, mert nagy csapás töri össze népem szűz leányát; igen fájdalmas lesz a sebe.
¹⁸ Ha kimegyek a mezőre, íme, fegyver által levágottak hevernek ott, ha pedig bemegyek a városba, éhínség miatt elepedtek. A próféták és a papok pedig olyan földre költöznek, amelyet nem ismernek!
¹⁹ Egészen elvetetted Júdát, ennyire utálja a lelked Siont? Miért vertél meg úgy, hogy nincs gyógyulásunk? Békességet vártunk, de nem ért semmi jó, a gyógyulás idejét, de íme, csak rettegés van!
²⁰ Beismerjük, URam, gonoszságainkat, atyáink bűnét is: bizony vétkeztünk ellened!
²¹ Ne vess meg, kérünk a te nevedért, ne hagyd meggyalázni dicsőséged trónusát! Emlékezz meg rólunk, és ne bontsd föl velünk kötött szövetségedet!
²² Van-e olyan a népek bálványai között, aki esőt adhatna? Talán az ég adja a záporokat? Hát nem te, URunk, Istenünk? Benned reménykedünk, hiszen te cselekedted mindezt!