---

¹ Júda vétke vas íróvesszővel van fölírva, gyémántheggyel van fölvésve szívük táblájára és oltáraik szarvaira,
² mivel még fiai is oltáraikról, Asérá-bálványaikról emlékeznek meg a zöld fák mellett, a magas halmokon
³ és a környék hegyein! Vagyonodat és minden kincsedet zsákmányul adom magaslataid és minden vétked miatt, amelyek ott vannak összes határodban.
⁴ Önhibádból el kell szakadnod örökségedtől, amelyet adtam neked, és ellenségeid szolgálatába hajtalak olyan földön, amelyet nem ismersz. Mivel lángra lobbantottátok haragomat, örökké égni fog az!
⁵ Azt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul a szíve!
⁶ Mert olyan lesz, mint a cserje a pusztában, amely nem látja, hogy jó következnék, hanem sivár helyen lakik a sivatagban, kopár és kihalt földön.
⁷ De áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, és akinek bizodalma az ÚR.
⁸ Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, levele zöld marad. Száraz esztendőben sem aggódik, nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.
⁹ Csalárdabb a szív mindennél, és romlott az, ki ismerhetné ki?
¹⁰ Én, az ÚR vagyok az, aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek mindenkinek útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.
¹¹ Mint a fogolymadár, amely azt költi, amit nem tojt, olyan az, aki gazdagságot gyűjt, de nem igaz módon. Napjai felénél ott kell hagynia, a végén pedig bolonddá lesz.
¹² Ó, dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, szentségünknek helye,
¹³ Izráel reménysége, ó, URam! Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! Akik elpártolnak tőled, azokat a porba írják, mert elhagyták az URat, az élő vizek kútfejét!
¹⁴ Gyógyíts meg, URam, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, mert téged dicsőítelek!
¹⁵ Íme, ők azt mondják nekem: Hol van az ÚR szava? Most jöjjön el!
¹⁶ De nem tudták elérni, hogy ne kövesselek mint pásztoromat, és a nyomorúság napját sem kívántam, te tudod. Ami ajkamon kijött, ismert volt előtted.
¹⁷ Ne légy rettentésemre; te vagy menedékem a gonosz napokban!
¹⁸ Azok szégyenüljenek meg, akik üldöznek engem, és én ne szégyenüljek meg! Ők rettegjenek, és én ne rettegjek! Hozd rájuk a háborúság napját, és kétszeres zúzással zúzd össze őket!
¹⁹ Ezt mondta nekem az ÚR: Menj, és állj meg a nép fiainak kapujában, amelyen Júda királyai mennek be és jönnek ki, és azután Jeruzsálem minden kapujában!
²⁰ Ezt mondd nekik: Halljátok meg az ÚR szavát, Júda királyai, egész Júda és Jeruzsálem minden lakosa, akik bejártok e kapukon!
²¹ Azt mondja az ÚR: Vigyázzatok lelketekre, és ne hordjatok terhet szombatnapon, Jeruzsálem kapuin se vigyétek azt be!
²² Házatokból se vigyetek ki terhet szombatnapon, és semmiféle munkát ne végezzetek, hanem szenteljétek meg a szombatnapot, ahogyan atyáitoknak megparancsoltam!
²³ De ők nem hallgattak erre, és fülüket sem fordították felém, hanem megkeményítették a nyakukat, nem hallgattak rám, és nem fogadták meg az intést.
²⁴ Pedig ha ti igazán hallgattok rám – ezt mondja az ÚR –, és nem visztek be terhet e város kapuin szombatnapon, és megszentelitek a szombatnapot úgy, hogy semmiféle munkát nem végeztek azon,
²⁵ akkor e város kapuin királyok és fejedelmek fognak bevonulni, akik a Dávid trónján ülnek, harci szekereken és lovakon járnak, mind maguk, mind fejedelmeik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai; és mindörökké e városban fognak lakni.
²⁶ Eljönnek majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, a síkságról, a hegyvidékről és a Délvidékről, hogy égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot és tömjént hozzanak, és hálaáldozatot hozzanak az ÚR házába.
²⁷ Ha pedig nem hallgattok rám, és nem szentelitek meg a szombatnapot, terheket hordoztok, és így jártok át Jeruzsálem kapuin szombatnapon, akkor tüzet gerjesztek kapuiban, és az megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem lehet eloltani.