---

¹ Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében így szólt az ÚR Jeremiáshoz, és ezt mondta:
² Végy elő egy irattekercset, és írd föl rá mindazokat a szavakat, amelyeket én mondtam neked Izráelről, Júdáról és minden nemzetről attól a naptól fogva, amelyen szólni kezdtem hozzád, Jósiás ideje óta mind e mai napig.
³ Hátha meghallja Júda háza, hogy milyen veszedelmet szándékozom neki szerezni, és megtér mindenki a gonosz útjáról, én pedig megbocsátom bűnüket és vétküket.
⁴ Ekkor előhívta Jeremiás Bárúkot, Nérijjá fiát, Bárúk pedig leírta Jeremiás diktálása után az irattekercsre mindazokat a szavakat, amelyeket az ÚR mondott neki.
⁵ És ezt parancsolta Jeremiás Bárúknak: Én fogoly vagyok, nem mehetek be az ÚR házába.
⁶ Azért te menj be, és az ÚR házában, a böjti napon olvasd föl az ÚR szavait a nép füle hallatára az irattekercsről, amelyet diktálásom után írtál. Olvasd föl egész Júda előtt, akik eljöttek városaikból!
⁷ Hátha az ÚR elé száll könyörgésük, és mindenki megtér gonosz útjáról, mert nagy az ÚR haragja és fölháborodása, amellyel szólt az ÚR e nép ellen.
⁸ Bárúk pedig, Nérijjá fia, teljesen úgy cselekedett, ahogyan Jeremiás próféta megparancsolta neki: fölolvasta az irattekercsről az ÚR szavát az ÚR házában.
⁹ Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának az ötödik esztendejében, a kilencedik hónapban böjtre hívták föl az ÚR elé egész Jeruzsálem népét meg az egész népet, amely Júda városaiból jött föl Jeruzsálembe.
¹⁰ Akkor fölolvasta Bárúk az irattekercsről Jeremiás beszédeit az ÚR házában, Gemarjának, Sáfán kancellár fiának a kamrájában, a fölső udvarban, az ÚR háza új kapujának bejáratánál az egész nép füle hallatára.
¹¹ Amikor meghallgatta Míkájehú, Gemarjá fia, Sáfán unokája az ÚR minden beszédét az irattekercsből,
¹² lement a király palotájába, a kancellár szobájába, és íme, ott ült az összes főember: Elisámá, a kancellár, Delájá, Semajá fia, Elnátán, Akbór fia, Gemarjá, Sáfán fia és Cidkijjá, Hananjá fia meg a többi főember is.
¹³ Míkájehú elmondta nekik mindazokat, amiket hallott, amikor Bárúk fölolvasta az irattekercset a nép füle hallatára.
¹⁴ Azért elküldték a főemberek Bárúkhoz Jehúdit, aki Netanjá fia volt, aki Selemjá fia volt, aki pedig Kúsi fia volt, és ő ezt mondta: Vedd a kezedbe az irattekercset, amelyet fölolvastál a nép füle hallatára, és jöjj! És kezébe vette Bárúk, Nérijjá fia az irattekercset, és elment hozzájuk.
¹⁵ Akkor ezt mondták neki: Ülj le, és olvasd föl a fülünk hallatára! Bárúk tehát fölolvasta azt a fülük hallatára.
¹⁶ Amikor meghallották mindezeket a szavakat, megrettenve tekintettek egymásra, és azt mondták Bárúknak: Bizony jelentenünk kell mindezeket a beszédeket a királynak!
¹⁷ Majd megkérdezték Bárúkot: Mondd el nekünk, hogyan is írtad le mindezeket a szájából elhangzó szavakat!
¹⁸ Bárúk ezt mondta nekik: Ő diktálta nekem mindezeket a szavakat, én pedig leírtam erre az irattekercsre tintával.
¹⁹ Ekkor a főemberek azt mondták Bárúknak: Menj, rejtőzz el, te is, és Jeremiás is, és ne tudja senki, hogy hol vagytok.
²⁰ És elmentek a királyhoz az udvarba, miután eltették az irattekercset Elisámá kancellár szobájába, és elmondták mindezeket a király füle hallatára.
²¹ Akkor elküldte a király Jehúdit, hogy hozza el az irattekercset; ő el is hozta Elisámá kancellár szobájából, és fölolvasta Jehúdi a király füle hallatára és azoknak a főembereknek a füle hallatára, akik a király előtt álltak.
²² A király pedig akkor a téli palotában ült a kilencedik hónapban, és tűz égett előtte a kandallóban.
²³ Amikor Jehúdi három vagy négy hasábot elolvasott, levágta azt a kancellár késével, és a kandallóban lévő tűzbe hajította, míg csak az egész irattekercs el nem égett a kandallóban lévő tűzben.
²⁴ Nem rettentek meg, és ruhájukat sem szaggatták meg, sem a király, sem a szolgái, akik hallották mindezeket a beszédeket.
²⁵ Bár Elnátán, Delájá és Gemarjá kérték a királyt, hogy ne égesse el az irattekercset, ő mégsem hallgatott rájuk.
²⁶ Hanem meghagyta a király Jerahmeél királyfinak, Szerájának, Azriél fiának és Selemjának, Abdeél fiának, hogy fogják el Bárúkot, az írástudót és Jeremiás prófétát; de az ÚR elrejtette őket.
²⁷ Majd azt mondta az ÚR Jeremiásnak, miután a király elégette az irattekercset és a beszédeket, amelyeket Bárúk Jeremiás diktálása után írt le:
²⁸ Térj vissza, végy magadhoz egy másik irattekercset, és írd rá az előbbi szavakat mind, amelyek az előző irattekercsen voltak, és amelyet Jójákim, Júda királya elégetett.
²⁹ És ezt mondd Jójákimnak, Júda királyának: Azt mondja az ÚR: Elégetted az irattekercset, és azt mondtad: Miért írtál rá ilyen szavakat, hogy bizonyosan eljön a babilóni király, és elveszíti ezt az országot, és kipusztít belőle embert és állatot?
³⁰ Azért így szól az ÚR Jójákim, Júda királya felől: Nem lesz utóda, aki Dávid trónjára üljön, és holttestét kidobják a nappali hőségre és az éjszakai fagyra.
³¹ Megbüntetem őt, utódját és szolgáit bűneikért, és rájuk bocsátom meg a jeruzsálemi polgárokra és Júda férfiaira mindazt a veszedelmet, amelyről szóltam nekik, de nem hallgattak meg.
³² Jeremiás azért másik irattekercset vett, és Bárúknak, az írástudó Nérijjá fiának adta, aki fölírta arra Jeremiás diktálása után annak az irattekercsnek minden szavát, amelyet Jójákim, Júda királya tűzben égetett el. Sőt még sok más hasonló beszédet is csatoltak hozzá.