---

¹ Abban az időben – ezt mondja az ÚR – Izráel minden nemzetségének Istene leszek, és ők az én népemmé lesznek.
² Azt mondja az ÚR: Kegyelmet talált a pusztában a fegyvertől megmenekült nép, Izráel, amikor ment, hogy megnyugvást találjon.
³ A messzeségből is megjelent nekem az ÚR: örök szeretettel szeretlek, azért vonzottalak kegyelmemmel.
⁴ Újra fölépítelek téged, és felépülsz, ó, Izráel szűz leánya! Újra fölékesíted magadat, és dobokkal a táncolva vigadók seregében jössz ki.
⁵ Szőlőket ültetsz még Samária hegyein; és akik ültetik a vesszőket, élvezik is gyümölcseit.
⁶ Mert lesz egy nap, amikor a pásztorok kiáltanak majd az Efraim hegyén: Keljetek föl, menjünk a Sionra az ÚRhoz, a mi Istenünkhöz!
⁷ Mert így szól az ÚR: Énekeljetek Jákóbnak örömmel, ujjongjatok a nemzetek fejének. Hirdessétek, és mondjatok dicséretet: Megszabadította népét az ÚR, Izráel maradékát.
⁸ Íme, elhozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld széleiről; lesz közöttük vak, sánta, viselős és szülő asszony is; mint nagy gyülekezet jönnek vissza.
⁹ Sírva jönnek, és imádkoznak, miközben hozom őket, folyóvizekhez vezetem őket, egyenes úton, ahol nem esnek el. Mert atyja vagyok Izráelnek, és Efraim az elsőszülöttem.
¹⁰ Halljátok meg az ÚR szavát, ti népek, hirdessétek a messzi szigeteknek, és ezt mondjátok: Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti őt és őrzi, mint pásztor a nyáját.
¹¹ Mert megváltotta az ÚR Jákóbot, és kimentette a nála erősebb kezéből.
¹² Eljönnek, és ujjongva énekelnek a Sion ormán, és kedvüket lelik az ÚR javaiban: a gabonában, a mustban, az olajban, a juhokban és a marhákban. Olyan lesz a lelkük, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé.
¹³ Akkor táncolva örvendezik a szűz, az ifjak a vénekkel együtt örülnek. Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom és megvidámítom őket bánatukból.
¹⁴ A papok lelkét bőséggel elégítem meg, és népem eltelik javaimmal – azt mondja az ÚR.
¹⁵ Így szól az ÚR: Kiáltás hallatszik Rámában, sírás és keserves jajgatás. Ráhel siratja fiait; nem akar megvigasztalódni a fiai miatt, hogy nincsenek.
¹⁶ Azt mondja az ÚR: Tartsd távol magadtól a sírást és szemedtől a könnyhullatást, mert meglesz cselekedeted jutalma – ezt mondja az ÚR –, hiszen visszatérnek fiaid az ellenség földjéről.
¹⁷ Reménységed lehet a jövő felől – ezt mondja az ÚR –, mert visszajönnek fiaid a határaikra.
¹⁸ Jól hallottam, hogy panaszkodott Efraim: Megvertél engem, mint egy tanulatlan borjút, és elszenvedtem a verést. Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy az ÚR, az én Istenem!
¹⁹ Mert azután, hogy eltértem tőled, megbántam bűnömet, és miután beláttam, mellemet vertem; szégyenkeztem és pirultam, mert ifjúságom gyalázatát kellett viselnem.
²⁰ Vajon nem drága fiam-e Efraim? Nem kedves gyermekem-e? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem róla. Bensőm megindult miatta, bizony könyörülök rajta – ezt mondja az ÚR.
²¹ Állíts magadnak útjelzőket, rakj le útmutató oszlopokat, jól figyelj az ösvényre. Az úton, amelyen elmentél, jöjj vissza, Izráel leánya, jöjj vissza városaidba!
²² Meddig ingadozol, te szófogadatlan leány? Mert új dolgot teremt az ÚR e földön: asszony oltalmazza a férfit.
²³ Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Újra e szavakat mondják majd Júda földjén és városaiban, amikor jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az ÚR, igazság hajléka, szent hegy!
²⁴ Ott laknak majd Júdában és minden városában a szántóvetők és jószágtartók együttesen.
²⁵ Mert megitatom a szomjúhozó lelket, és megelégítek minden bágyadt lelket.
²⁶ Ekkor fölébredtem és körülnéztem, jólesett az alvás.
²⁷ Íme, eljönnek majd a napok – így szól az ÚR –, és bevetem Izráel házát és Júda házát ember magvával és jószág magvával.
²⁸ És amiképpen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és lerontsam, letörjem és elpusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképpen vigyázok arra, hogy fölépítsem és beültessem őket – ezt mondja az ÚR.
²⁹ Ama napokban nem mondják többé: Az apák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott bele.
³⁰ Sőt inkább mindenki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, aki egrest eszik, a saját foga vásik el bele.
³¹ Íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az ÚR –, és új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.
³² Nem olyan szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről, de megrontották szövetségemet, noha én férjük maradtam – így szól az ÚR.
³³ Hanem olyan lesz az a szövetség, amelyet e napok után kötök Izráel házával – ezt mondja az ÚR –, hogy törvényemet a bensőjükbe helyezem, a szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
³⁴ És nem tanítja többé senki a felebarátját és senki a testvérét ekképpen: Ismerjétek meg az URat! Mert ők mindnyájan ismernek majd engem, kicsinytől a nagyig – ezt mondja az ÚR –, mert megbocsátom bűneiket, és vétkeikről többé nem emlékezem meg.
³⁵ Így szól az ÚR, aki adta a napot, hogy világítson nappal, aki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki fölkorbácsolja a tengert, és zúgnak hullámai; Seregek URa az ő neve:
³⁶ Ha eltűnnek e törvények előlem – így szól az ÚR –, akkor szakad magva Izráelnek is, hogy soha többé előttem néppé ne legyen.
³⁷ Azt mondja az ÚR: Ha majd megmérhetik az egeket ott fenn, és kifürkészhetik a föld alapjait itt alant, akkor vetem meg én is Izráelnek minden magvát mindazok miatt, amiket cselekedtek! – azt mondja az ÚR.
³⁸ Íme, eljönnek a napok – ezt mondja az ÚR –, és fölépül az ÚR városa Hananél tornyától a Szöglet-kapuig.
³⁹ Azután még kijjebb megy a mérőkötél azzal átellenben a Gáréb halmáig, és elfordul Góá felé.
⁴⁰ És a Holttestek völgye és az egész Hamu-völgy meg az egész mező a Kidrón patakjáig, a Ló-kapu szegletéig kelet felé az ÚR szent helye lesz, nem rombolják le, és nem is pusztul el soha.