---

¹ Halljátok meg a szót, amit az ÚR szól nektek, Izráel háza!
² Azt mondja az ÚR: A pogányok útját ne tanuljátok el, és az égi jelektől ne féljetek, mert csak a pogányok félnek azoktól!
³ Mert a népek bálványai mind hiábavalók, hiszen a fáját az erdőből vágják ki, és a mester kezei készítik el szekercével.
⁴ Ezüsttel és arannyal ékesítik, szögekkel és kalapáccsal erősítik meg, hogy ne mozduljanak el.
⁵ Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön: nem beszélnek, hordják-viszik őket, mert mozdulni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat, de jót tenni se képesek!
⁶ Nincs hozzád hasonló, URam! Nagy vagy te, és nagy a te neved hatalmadért!
⁷ Ki ne félne tőled, nemzetek királya? Bizony téged illet ez, mert a nemzetek bölcsei között és azok egyetlen országában sincs hozzád hasonló!
⁸ Egytől egyig mind balgák és bolondok, hiábavaló a bálványok tanítása, hiszen fából vannak.
⁹ Tarsísból hozott vert ezüst és Úfázból való arany az, mesterember és ötvös keze munkája. Öltözetük kék és piros bíbor, mesterek munkája valamennyi.
¹⁰ De az ÚR valóságos Isten, élő Isten ő, örökkévaló Király. Haragja előtt megrendül a föld, és a nemzetek nem tudják elviselni fölindulását.
¹¹ Mondjátok meg nekik: Azok az istenek, akik nem alkották az eget és a földet, ki fognak veszni e földről és az ég alól!
¹² Ő alkotta a földet erejével, ő vetett alapot a világnak bölcsességével, és ő terjesztette ki az egeket értelmével.
¹³ Szavára vizek zúgása támad az égben, és felhők emelkednek föl a föld széleiről. Villámokat készít az esőnek, és kiengedi rejtekhelyéről a szelet.
¹⁴ Minden ember bolond lett és tudatlan, minden ötvös megszégyenül öntött szobraival, mert hamisak az öntött bálványai, nincsen azokban lélek.
¹⁵ Hiábavalók azok, nevetséges dolgok, elvesznek megbüntetésük idején!
¹⁶ De Jákób része nem ilyen, mint ezek, mert ő a mindenség alkotója, és Izráel törzse az ő tulajdona; Seregek URa az ő neve.
¹⁷ Nyalábold föl a földről batyudat te, aki ostromlott városban laksz!
¹⁸ Mert azt mondja az ÚR: Íme, most messzire elvetem az ország lakosait, és megsanyargatom őket, hogy megérezzék azt.
¹⁹ Jaj nekem romlásom miatt, gyógyíthatatlan a sebem! Mégis azt gondoltam: Ha ez is a betegségem, majdcsak elszenvedem!
²⁰ De ledöntötték sátramat, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem, és odavannak. Nincs senki, aki kifeszítse sátramat és fölvonja sátorponyváimat.
²¹ Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az URat. Ezért nem gyarapodtak, és egész nyájuk szétszéledt.
²² Íme, hír jön, nagy zúgás kel észak földje felől, hogy pusztává és sakálok tanyájává tegye Júda városait.
²³ Tudom, URam, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és aki azon jár, nem maga irányítja lépését.
²⁴ Fenyíts meg bennünket, URam, de mértékkel, ne haragodban, hogy meg ne semmisíts!
²⁵ Öntsd ki haragodat azokra a nemzetekre, amelyek nem ismernek téged, és azokra a nemzetségekre, amelyek nem hívják segítségül nevedet! Mert megették Jákóbot, bizony megették őt; elemésztették, és elpusztították lakóhelyét!