1 Ekkor az ÚR azt mondta nekem: Ha Mózes és Sámuel állna is előttem, akkor sem hajolna lelkem e néphez. Küldd ki őket arcom elől, menjenek!

2 Ha pedig azt kérdik tőled: „Hova menjünk?”, ezt mondd nekik: Így szól az ÚR: Aki halálra való, halálra, aki fegyverre való, fegyverre, aki éhínségre való, éhínségre, és aki fogságra való, fogságra.

3 Mert négyfélével büntetem meg őket – mondja az ÚR –, fegyverrel, hogy gyilkolják, kutyákkal, hogy széttépjék, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy fölfalják és elpusztítsák őket.

4 Bujdosóvá teszem őket e föld minden országában Manassé miatt, Ezékiásnak, Júda királyának fia miatt, azok miatt, amiket Jeruzsálemben cselekedett.

5 Vajon ki könyörül meg rajtad, Jeruzsálem, és ki sajnál meg téged? Ki áll meg nálad, hogy megkérdezze, van-e békességed?

6 Elhagytál engem – ezt mondja az ÚR –, másfelé jársz. Ezért kinyújtom kezemet ellened, és elveszítlek téged, belefáradtam a szánakozásba!

7 Szétszórom őket szórólapáttal az ország kapuiban, gyermektelenné teszem, elveszítem népemet, mert nem tértek meg útjaikról.

8 Özvegyei többen lesznek a tenger homokjánál. Pusztítót hozok rájuk, az anyára és az ifjúra délben; nagy hirtelen kétségbeesést és gyötrelmet bocsátok rá.

9 Eleped, aki hét fiút szült, kileheli lelkét. Lehanyatlik napja, amikor még nappal van, megszégyenül és pironkodik. Aki megmarad, azt ellenségeinek fegyvere elé vetem! – mondja az ÚR.

10 Jaj nekem, anyám, mert vitázó és az egész ország ellen perelő férfinak szültél engem! Nem adtam kölcsön, és nekem sem adtak kölcsön, mégis mindnyájan átkoznak!

11 Azt mondta az ÚR: Hát nem a te érdekedben szabadítottalak-e meg? Vajon nem én jártam-e közben érted ellenségeidnél a szorongattatás és a nyomorúság idején?

12 Vajon el lehet-e törni a vasat, az északi vasat és rezet?

13 Vagyonodat és kincseidet zsákmányul adom, ingyen, sokféle vétked miatt, amelyeket egész határodban elkövettél.

14 Ellenségeid szolgájává teszlek egy olyan földön, amelyet nem ismersz, mert haragom tüze fölgerjedt, lángra gyúlt ellenetek!

15 Te ismersz engem, URam, emlékezzél meg rólam, és tekints rám, állj bosszút értem üldözőimen! Ne halogasd haragodat, hogy el ne ejtsenek engem. Tudd meg, hogy érted szenvedek gyalázatot!

16 Ha szavaid rám találtak, eledelemmé váltak. Szavaid örömömre váltak nekem és szívem vigasságára. Mert a te nevedről neveznek, ó, URam, Seregek Istene!

17 Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, és nem vigadoztam velük. Súlyos kezed miatt egyedül ültem, mert bánattal töltöttél el.

18 Miért tart fájdalmam szüntelen, és miért lett olyan súlyossá, gyógyíthatatlanná a sebem? Olyan lettél nekem, mint a nem állandó vizű, csalóka patak!

19 Azért azt mondja az ÚR: Ha visszatérsz hozzám, helyreállítalak, hogy újra előttem állhass. Ha elválasztod a jót a hitványtól, akkor olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek hozzád, és ne te térj őhozzájuk!

20 Erős ércfallá teszlek e nép ellen, és viaskodnak majd ellened, de nem győzhetnek le, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak és megvédjelek! – ezt mondja az ÚR.

21 Megszabadítalak a gonoszok kezéből és kimentelek a hatalmaskodók markából.