---

¹ Pashúr főpap, Immér fia, aki az ÚR házának felügyelője volt, meghallotta, amint Jeremiás ezeket a szavakat prófétálta.
² Ezért megverette Pashúr Jeremiás prófétát, és abba a kalodába záratta, amely a felső Benjámin-kapunál volt, az ÚR háza mellett.
³ Másnap, amikor Pashúr kiengedte Jeremiást a kalodából, azt mondta neki Jeremiás: Nem Pashúrnak nevez téged az ÚR, hanem így: Rettegés mindenütt.
⁴ Mert azt mondja az ÚR: Íme, rettegést keltek benned és minden barátodban, és elhullanak ellenségeik fegyvere által szemed láttára. Egész Júdát pedig a babilóni király kezébe adom, és fogságba viszi őket Babilónba, és fegyverrel vágatja le őket.
⁵ Kezébe adom e város minden vagyonát, minden szerzeményét és drágaságát; Júda királyainak minden kincsét is ellenségeik kezébe adom. Elrabolják, elhurcolják és Babilónba viszik azokat.
⁶ Te pedig, Pashúr, és házad minden lakója, fogságba mész, Babilónba kerülsz. Ott halsz meg, és ott temetnek el téged és minden barátodat, akiknek hamisan prófétáltál.
⁷ Rávettél, URam, engem, és rávétettem, megragadtál engem, és legyőztél! Nevetségessé lettem, naphosszat mindenki engem csúfol.
⁸ Mert ahányszor csak megszólalok és kiáltozom, így kiáltok: Erőszak és romlás! Mert az ÚR szava mindig csak gyalázatomra és csúfságomra lett nekem.
⁹ Ezért azt gondoltam: Nem emlékezem róla, és nem szólok többé az ő nevében. De mintha égő tűz volna szívemben, a csontjaimba rekesztve; erőlködöm, hogy elviseljem, de nem tehetem.
¹⁰ Mert hallom sokak suttogását, a rettenetet mindenfelől: Jelentsétek föl, és mi is följelentjük! Még azok is, akik barátaim, mindnyájan eltántorodásomra várnak, és azt mondják: Talán megbotlik, és megfoghatjuk őt, és bosszút állhatunk rajta.
¹¹ De az ÚR velem van, mint hatalmas hős; azért elesnek üldözőim, és nem bírnak velem. Igen megszégyenülnek, mert nem járnak sikerrel. Örök és felejthetetlen gyalázat lesz rajtuk.
¹² Azért, ó, Seregek URa, aki megpróbálod az igazat, belelátsz a vesékbe és a szívekbe, hadd lássam rajtuk büntetésedet, mert eléd tártam ügyemet!
¹³ Énekeljetek az ÚRnak, dicsérjétek az URat, mert megszabadítja a szegények lelkét a gonoszok kezéből.
¹⁴ Átkozott az a nap, amelyen születtem; ne legyen áldott az a nap, amelyen anyám szült engem!
¹⁵ Átkozott az az ember, aki örömhírt vitt apámnak e szavakkal: „Fiúgyermeked született!”, és igen megörvendeztette őt.
¹⁶ Legyen az az ember olyan, mint azok a városok, amelyeket elveszített az ÚR, és nem bánta meg: reggel jajkiáltást halljon és délben harci riadót.
¹⁷ Miért nem öltek meg anyám méhében, hogy anyám teste lett volna a sírom, és méhe örökké terhes?
¹⁸ Miért is jöttem ki anyám méhéből, ha csak nyomorúságot látok és bánatot, és napjaim gyalázatban érnek véget?