1Azt mondja az ÚR: Menj Júda királyának palotájába, és beszéld el ezeket.
2Ezt mondd: Halld meg az ÚR szavát, Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, te és szolgáid és néped, akik bejártok e kapukon!
3Azt mondja az ÚR: Cselekedjetek törvényesen és igazságosan, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezéből! A jövevényt, az árvát és az özvegyet pedig ne nyomorgassátok! Ne erőszakoskodjatok, és ne ontsatok ki ártatlan vért ezen a helyen!
4Ha ezt cselekszitek, akkor bemehetnek e ház kapuin a Dávid székében ülő királyok szekereken és lovakon szolgáikkal és népükkel együtt.
5Ha pedig nem hallgattok e szavakra, önmagamra esküszöm – ezt mondja az ÚR –, hogy elpusztul ez a ház!
6Mert így szól az ÚR Júda királyának házához: Ha olyan lennél nekem, mint Gileád vagy a Libánon csúcsa, akkor is pusztasággá teszlek, mint a lakatlan városokat.
7Fölkészítem ellened a pusztítókat, mindegyiket a maga fegyverével, és kivágják válogatott cédrusaidat, és tűzre vetik azokat.
8Sok nép megy majd át e városon, és ezt kérdik egymástól: Miért művelte az ÚR mindezt ezzel a nagy várossal?
9És akkor azt mondják: Azért, mert elhagyták az ÚRnak, az ő Istenüknek szövetségét, és idegen istenek előtt borultak le, és azoknak szolgáltak.
10Ne a halottat sirassátok, és ne érte bánkódjatok, hanem azt sirassátok, aki elmegy, mert nem jön többé vissza, és nem látja többé szülőföldjét.
11Mert azt mondja az ÚR Sallumról, Jósiás fiáról, Júda királyáról, aki apja, Jósiás után uralkodik: Aki kimegy erről a helyről, nem tér többé vissza.
12Azon a helyen hal meg, ahová fogságba vitték, és nem látja többé e földet.
13Jaj annak, aki nem igaz úton építi házát, felső szobáit pedig törvényesség nélkül; aki felebarátjával ingyen végeztet szolgálatot, és nem adja meg neki munkája bérét.
14Aki azt mondja: „Nagy házat építek magamnak és tágas felső szobákat”, és ablakait szélesre készítteti és cédrusfával burkoltatja be és cinóbervörösre festeti.
15Hát attól leszel király, hogy halomra gyűjtöd a cédrust? Atyád tán nem evett és nem ivott? De méltányosan és igazságosan cselekedett, ezért jó dolga volt.
16Igazságosan ítélkezett a szegény és a nyomorult dolgában, ezért volt jó dolga. Nem ez-e az igaz ismeret felőlem? – ezt kérdi az ÚR.
17De a te szemed és szíved csak nyereségre vágyik, az ártatlan vérére, ragadozásra és erőszak elkövetésére.
18Ezért azt mondja az ÚR Jójákimról, Jósiásnak, Júda királyának a fiáról: Nem siratják így őt: „Jaj, bátyám! Jaj, húgom!” Nem siratják így őt: „Jaj, uram! Jaj az ő dicsőségének!”
19Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonszolják és kidobják Jeruzsálem kapuin kívül!
20Menj föl a Libánonra, és kiálts, a Básánon is emeld föl szavadat! Kiálts az Abárimról, mert szeretőid mind odalettek.
21Szóltam neked, amikor még jól volt dolgod, de azt mondtad: Nem hallom! Ifjúságodtól fogva az volt a szokásod, hogy nem hallgattál a szavamra!
22Minden pásztorodat elfújja a szél, és akik szerettek, fogságba mennek. Akkor szégyent vallasz majd, és pironkodsz minden gonoszságodért.
23Te, aki a Libánonon laksz, és a cédrusfákon fészkelsz, hogy fogsz majd nyögni, amikor fájdalmak lepnek meg, mint a szülő asszonyt a vajúdás!
24Élek én – ezt mondja az ÚR –, hogy ha Konjáhú, Jójákimnak, Júda királyának a fia pecsétgyűrű volna is a jobb kezemen, onnan is lerántanám!
25Azok kezébe adlak, akik lelkedet keresik, azok kezébe, akiknek a tekintetétől félsz: Nebukadneccarnak, a babilóni királynak és a káldeusoknak a kezébe.
26Elvetlek téged és anyádat, aki szült téged. Idegen földre vetlek; bár nem ott születtetek, de ott haltok meg!
27Nem jöhetnek vissza arra a földre, ahová lelkük visszatérni kíván.
28Vajon semmirevaló, törött edény-e ez a férfi, ez a Konjáhú, olyan edény, amelyet senki sem szeret? Miért vetették el őt és utódát és dobták olyan földre, amelyet nem ismernek?
29Föld, föld, föld! Halld meg az ÚR szavát!
30Azt mondja az ÚR: Úgy jegyezzétek föl ezt a férfit, mint gyermektelent, mint olyan embert, akinek nem lesz jó előmenetele életében. Mert senkinek sem sikerül utódai közül Dávid trónjára ülnie, és nem uralkodhat többé Júdában.