1 Emlékezzél meg, URam, arról, ami rajtunk esett; tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat!

2 Örökségünk idegenekre szállt, házaink jövevényekre.

3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

4 Vizünket pénzért isszuk, tűzifánkat pénzért kapjuk.

5 Nyakunkon vannak hajszolóink; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

6 Egyiptomnak adtunk kezet meg az asszíroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

7 Atyáink, akik vétkeztek, már nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs, aki megszabadítson a kezükből.

9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük a kenyerünket, a pusztában lakók fegyvere miatt.

10 Bőrünk tüzes, mint a kemence, az éhség lázától ég.

11 Az asszonyokat meggyalázták a Sionon, a hajadonokat Júda városaiban.

12 Fejedelmeket akasztottak, a vének személyét nem becsülték.

13 Ifjak forgatják a kézimalmot, a gyermekek a fahordásban botladoznak.

14 A vének eltűntek a kapuból, és nem zenélnek már az ifjak.

15 Odavan szívünk öröme, körtáncunk gyászra fordult.

16 Leesett fejünk koszorúja, jaj nékünk, mert vétkeztünk!

17 Ezért lett beteg a szívünk, ezért homályosodott meg a szemünk.

18 A Sion hegyéért, mert elpusztult, rókák futkosnak rajta!

19 De te, URam, örökké megmaradsz, királyi trónod is nemzedékről nemzedékre!

20 Miért feledkezel el rólunk ilyen soká? Miért hagysz el minket ilyen hosszú időre?

21 Téríts vissza, URam, magadhoz, és visszatérünk, újítsd meg napjainkat, hogy olyanok legyenek, mint régen!

22 Hacsak nem haragszol oly súlyosan ránk, hogy végképp elvetettél minket.