---

¹ Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt.
² Sötétségben vezérelt és járatott engem, nem világosságban.
³ Bizony, ellenem fordult, ellenem fordítja kezét mindennap.
⁴ Elsorvasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
⁵ Sáncot épített ellenem, körülvett méreggel és fáradtsággal.
⁶ Sötét helyre helyezett engem, mint a régen meghaltakat.
⁷ Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette láncomat.
⁸ Ha kiáltok, és segítségül hívom is, elzárkózik imádságom elől.
⁹ Faragott kővel torlaszolta el útjaimat, görbévé tette ösvényeimet.
¹⁰ Olyan hozzám, mint az ólálkodó medve és a lesben álló oroszlán.
¹¹ Letérített útjaimról, darabokra tépett és elpusztított engem!
¹² Kifeszítette íját, és nyilai elé céltáblául állított engem.
¹³ Veséimbe bocsátotta tegzének nyilait.
¹⁴ Egész népem csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
¹⁵ Keserűséggel töltött be, megrészegített engem ürömmel.
¹⁶ Kaviccsal tördelte ki fogaimat, porba tiport engem.
¹⁷ Elvetted lelkem békességét, elfeledtem a jót.
¹⁸ Azt gondoltam: Elveszett az erőm és az ÚRba vetett reménységem.
¹⁹ Emlékezzél nyomorúságomra és bujdosásomra; az ürömre és a méregre!
²⁰ Mindig visszaemlékezik és megalázkodik bennem a lelkem.
²¹ De arra gondolok szívemben, és ezért mégis reménykedem:
²² az ÚR kegyelme, hogy még nincsen végünk, mert nem fogy el irgalmassága!
²³ Minden reggel megújul, nagy a te hűséged!
²⁴ Az ÚR az én örökségem, mondja a lelkem, ezért benne bízom.
²⁵ Jó az ÚR azokhoz, akik benne remélnek, a lélekhez, amely keresi őt.
²⁶ Jó csöndesen várni az ÚR szabadítására.
²⁷ Jó a férfinak, ha igát hordoz ifjúságában.
²⁸ Üljön hát egyedül és csöndben, mert az Úr tette rá!
²⁹ Hajtsa a porba száját, talán van még reménység!
³⁰ Arcát tartsa oda az őt verőnek, teljen be gyalázattal!
³¹ Mert nem vet el örökre az Úr.
³² Ha megszomorít is, de együtt is érez kegyelmének gazdagsága szerint.
³³ Mert nem szíve szerint alázza meg és szomorítja az embernek fiát.
³⁴ Amikor lábbal tiporják a föld minden foglyát;
³⁵ amikor az embert kiforgatják jogaiból a Magasságos színe előtt;
³⁶ amikor elnyomják az embert peres ügyében: azt nem nézi el az Úr.
³⁷ Ki az, aki szól, és meglesz, hacsak nem az Úr parancsolja?
³⁸ Vajon nem a Magasságos szájából jön ki a rossz és a jó?
³⁹ Mit panaszkodik az élő ember, a férfi a büntetés miatt?
⁴⁰ Gondoljuk át útjainkat, vizsgáljuk meg őket, és térjünk az ÚRhoz!
⁴¹ Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez az égben!
⁴² Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
⁴³ Haragba burkolóztál, és üldöztél minket, öldököltél, nem kíméltél.
⁴⁴ Felhőbe burkolóztál, hogy ne jusson hozzád az imádság.
⁴⁵ Söpredékké és megvetetté tettél minket a népek között.
⁴⁶ Föltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
⁴⁷ Rettegés és tőr van rajtunk, pusztulás és romlás.
⁴⁸ Könny patakzik alá a szememből népem leányának romlása miatt.
⁴⁹ Szemem szünet nélkül könnyezik, nincs pihenése,
⁵⁰ míg ránk nem tekint, és meg nem látja az égből az ÚR.
⁵¹ Szemem bánatba ejtette lelkemet városom minden leányáért.
⁵² Ellenségeim úgy vadásztak rám, mint egy madárra, ok nélkül.
⁵³ Élve a verembe taszítottak engem, és követ hánytak rám.
⁵⁴ Túláradtak a vizek a fejem fölött, azt gondoltam, végem van.
⁵⁵ Segítségül hívtam nevedet, URam, a verem legmélyéről.
⁵⁶ Hallottad szavamat, ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől!
⁵⁷ Közeledtél hozzám, amikor segítségül hívtalak, azt mondtad: Ne félj!
⁵⁸ Te perelted, Uram, lelkem perét, és megszabadítottad életemet.
⁵⁹ Láttad, URam, hogy bántalmaznak, ítéld meg ügyemet!
⁶⁰ Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatukat.
⁶¹ Hallottad, URam, szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatukat.
⁶² Támadóim ajka és gondolata egész nap ellenem irányul.
⁶³ Nézz rájuk: akár leülnek, akár fölkelnek, engem gúnyolnak!
⁶⁴ Fizess meg nekik, URam, kezük munkájáért!
⁶⁵ Adj nekik kemény szívet, ez legyen átkod rajtuk!
⁶⁶ Üldözd haragodban és veszítsd el őket az ÚR ege alól!