1 A király és Hámán elment a lakomára Eszter királynéhoz.

2 A második napon újra megkérdezte a király Esztert borivás közben: Mi a kívánságod, Eszter királyné? Megkapod! Mi a kérésed? Ha az ország fele is, meglesz.

3 Eszter királyné így felelt: Ha kegyelmet találtam szemed előtt, ó, király, és ha a királynak tetszik, akkor kívánságomra add nekem az életemet, és kérésemre add nekem a népemet.

4 Mert eladtak engem és népemet, hogy kipusztítsanak, megöljenek és megsemmisítsenek minket. Ha csak szolgákul vagy szolgálókul adtak volna el, akkor hallgatnék, mivel ilyen szorongattatás miatt nem illene zaklatnom a királyt.

5 Erre Ahasvérós király megkérdezte Eszter királynét: Ki az, és hol van az, akit szíve erre vitt, hogy így cselekedjen?

6 Eszter így felelt: Ez a gonosz Hámán, az ellenségünk és gyűlölőnk! Akkor Hámán megrettent a király és a királyné előtt.

7 A király pedig haragjában fölkelt a bor mellől, és a palotakertbe ment. Hámán pedig ott maradt, hogy az életéért könyörögjön Eszter királynénak, mert látta, hogy a király részéről elvégzett dolog az ő veszte.

8 Amikor a király visszatért a palota kertjéből abba a házba, ahol a borivás folyt, Hámán éppen a kerevetre borult, amelyen Eszter volt. Akkor azt mondta a király: Talán még erőszakot is el akar követni a királynén nálam, a palotában?! Amint elhagyta ez a szó a király ajkát, Hámán arcát befedték.

9 Akkor azt mondta Harbóná, az udvarmesterek egyike a királynak: Íme, van egy fa is, amelyet Hámán készített Mordokajnak, aki pedig a király javára szólt. Ott áll Hámán házánál, ötvenkönyöknyi magas. A király azt mondta: Őt magát akasszátok föl rá!

10 Fölakasztották tehát Hámánt a fára, amelyet ő Mordokajnak készített, és megszűnt a király haragja.