---

¹ Amik felől pedig írtatok nekem, jó a férfinak asszonyt nem illetni.
² De a paráznaság miatt minden férfinak saját felesége legyen, és minden asszonynak saját férje.
³ A férj teljesítse házassági kötelességét a felesége iránt, hasonlóképpen a feleség is a férje iránt.
⁴ A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje, hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.
⁵ Ne fosszátok meg magatoktól egymást, hacsak nem közös megegyezéssel bizonyos ideig, hogy az imádkozásra jusson időtök, de azután ismét legyetek együtt, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat nem tudjátok megtartóztatni.
⁶ Ezt pedig kedvezésképpen mondom, nem parancsolatként.
⁷ Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.
⁸ A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig azt mondom, hogy jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is.
⁹ De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni.
¹⁰ A házasoknak pedig azt rendelem – nem én, hanem az Úr –, hogy az asszony ne váljék el férjétől.
¹¹ Ha mégis elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férj se bocsássa el a feleségét.
¹² A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha egy testvérnek hitetlen felesége van, és ez vele akar élni, ne bocsássa el azt.
¹³ És amelyik asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar élni, ne bocsássa el a férjét.
¹⁴ Mert a hitetlen férj meg van szentelve az ő felesége révén, és a hitetlen asszony meg van szentelve az ő férje révén, mert különben a gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek.
¹⁵ Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el, mert az ilyen dolgokban a férfi vagy az asszony nincs szolgaság alá vetve, hiszen Isten békességre hívott el minket.
¹⁶ Mert mit tudod, te asszony, hogy megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfi, hogy megmentheted-e a feleségedet?
¹⁷ Különben mindenki úgy éljen, amint neki az Úr adta, ahogyan Isten őt elhívta. Én minden gyülekezetben így rendelkezem.
¹⁸ Körülmetélten hívatott el valaki? Ne tüntesse el! Körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne metélkedjék körül.
¹⁹ A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi, hanem Isten parancsolatainak a megtartása számít.
²⁰ Ki-ki amely állapotban elhívatott, abban maradjon.
²¹ Szolgaként hívattál el? Ne törődj vele! De ha szabad lehetsz, inkább élj azzal.
²² Mert az Úrban elhívott szolga az Úr szabadosa. Hasonlóképpen aki mint szabad hívatott el, az Krisztus szolgája.
²³ Áron vétettetek meg, ne legyetek emberek szolgái.
²⁴ Testvéreim, mindenki abban maradjon meg az Isten előtt, amiben elhívatott.
²⁵ A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de véleményt mondok úgy, mint aki irgalmat nyertem az Úrtól, hogy hitelre méltó legyek.
²⁶ Azt gondolom tehát, hogy a bekövetkező szükség miatt jó az embernek úgy maradnia, ahogy van.
²⁷ Feleséghez köttettél? Ne keress elválást! Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget!
²⁸ De ha megnősülsz is, nem vétkezel, és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék nektek.
²⁹ Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert az idő rövidre van szabva. Ezentúl azért akinek van is felesége, úgy legyen, mintha nem volna,
³⁰ és aki sír, mintha nem sírna, és aki örül, mintha nem örülne, és aki vásárol, mintha semmije sem lenne,
³¹ és aki él a világgal, mint aki nem élne vele, mert elmúlik e világ ábrázata.
³² Azt szeretném pedig, hogy gond nélkül legyetek. A nőtlen embernek az Úr dolgaira van gondja, arra, hogyan tessék az Úrnak.
³³ A házasembernek pedig a világ dolgaira van gondja, arra, hogy hogyan tessék a feleségének,
³⁴ és élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaira visel gondot, arra, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében, aki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, hogy hogyan tessék a férjének.
³⁵ Ezt pedig javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak benneteket, hanem hogy illendőképpen, állhatatosan és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz.
³⁶ De ha valaki azt gondolja, hogy szégyen, ha hajadon leánya virágzó idejét múlja, és meg kell tennie, hát tegye, amit akar; nem vétkezik, adja férjhez.
³⁷ Aki pedig eltökélte szívében, és a szükség nem kényszeríti, és hatalma van saját akarata fölött, és szívében úgy döntött, hogy megtartja hajadon leányát, jól teszi.
³⁸ Azért aki férjhez adja, az is jól teszi, de aki nem adja férjhez, még jobban teszi.
³⁹ Az asszonyt törvény köti, amíg a férje él, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban.
⁴⁰ De véleményem szerint boldogabb lesz, ha úgy marad. Hiszem pedig, hogy bennem is Isten Lelke van.