1 (4) Tudod-e a kőszáli zergék ellésének idejét; megfigyelted-e, mikor borjaznak a szarvasok?

2 (5) Megszámláltad-e a hónapokat, hogy meddig vemhesek, tudod-e ellésük idejét?

3 (6) Csak összegörnyednek, és már megellettek, vajúdásuktól megszabadultak.

4 (7) Borjaik gyarapodnak, nagyra nőnek a legelőn, elszélednek, és nem térnek vissza hozzájuk.

5 (8) Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a fürge vadszamár kötelét?

6 (9) A pusztát rendeltem otthonukká, a szikes földet lakóhelyükké.

7 (10) Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.

8 (11) Fölkeresi a hegyi legelőket, fölkutat minden zöld növényt.

9 (12) Akar-e szolgálni neked a bölény? Ott hál-e jászladnál?

10 (13) Barázdába foghatod-e a bölényt a kötelénél fogva? Vajon boronálja-e utánad a göröngyöket?

11 (14) Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje, és ráhagyhatod-e a munkát?

12 (15) Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonád és betakarítja szérűdre?

13 (16) Vígan verdesi szárnyát a strucc; de nem gólyaszárny és toll az!

14 (17) Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

15 (18) Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

16 (19) Fiaival olyan keményen bánik, mintha nem is az övéi lennének. Nem fél, hogy fáradsága kárba vész.

17 (20) Mert Isten nem ruházta fel bölcsességgel, nem adott neki értelmet.

18 (21) De hogyha nekiindul, kineveti a lovat és lovasát.

19 (22) Vajon te adsz erőt a lónak, nyakát te ruházod föl sörénnyel?

20 (23) Felugraszthatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes!

21 (24) Patája gödröt ás, örvend erejének, nekirohan a fegyvernek.

22 (25) Neveti a félelmet, nem remeg: nem fordul vissza a fegyver elől.

23 (26) Csörög rajta a tegez, ragyog a lándzsa és a kopja.

24 (27) Tombolva, reszketve kapálja a földet, és nem marad veszteg, ha fölzeng a kürt.

25 (28) A kürtszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli a harcot, a vezérek lármáját és a csatazajt.

26 (29) A te értelmed műve az, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

27 (30) A te parancsodra száll-e fent a sas, és rakja magasba a fészkét?

28 (31) Kősziklán lakik, és ott tanyázik a sziklák párkányain és a bérceken.

29 (32) Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellát a szeme.

30 (33) Fiókái vért szívnak, és ahol csak dög van, mindjárt ott terem.