---

¹ Vajon nem szolgasors-e az ember élete a földön, és napjai nem olyanok-e, mint a béresé?
² Ahogy a szolga az árnyék után vágyik, és ahogy a béres a bérét reméli,
³ úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságos éjszakák jutottak nekem.
⁴ Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek föl? De hosszú az este, egyre csak hánykolódom pirkadatig.
⁵ Testemet férgek és piszok fedi; bőröm beheged, majd újra kifakad.
⁶ Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és remény nélkül tűnnek el.
⁷ Gondold meg, hogy életem csak egy lehelet, és nem lát többé jót a szemem.
⁸ A rám néző szem nem lát többé engem! Rám veted pillantásod, és én már nem vagyok!
⁹ Ahogy a felhő eltűnik és elszáll, éppúgy, aki leszáll a sírba, onnan nem jön föl többé.
¹⁰ Nem tér vissza többé hajlékába, és lakóhelyén sem ismerik többé.
¹¹ Én sem tartóztatom meg számat; szólok lelkem fájdalmában, és panaszkodom szívem keserűségében.
¹² Tenger vagyok-e én, vagy egy tengeri szörny, hogy őrt állítasz ellenem?
¹³ Mikor azt gondolom, hogy megvigasztal az ágyam, és enyhíti panaszomat fekhelyem,
¹⁴ álmokkal rettentesz és látomásokkal háborítasz engem.
¹⁵ Lelkem inkább a fulladást választja, inkább a halált, mint csontjaimat.
¹⁶ Utálom életemet, nem akarok örökké élni. Hagyj magamra, úgyis csak egy lehelet az életem!
¹⁷ Micsoda az ember, hogy ily sokra becsülöd, és hogy figyelmet fordítasz rá?
¹⁸ Minden reggel meglátogatod, és minden szempillantásban próbára teszed.
¹⁹ Sosem fordítod el rólam szemedet, addig sem hagysz egyedül, amíg nyálamat lenyelem?
²⁰ Ha vétkeztem, mit tettem ellened, ó, emberek őrizője? Miért tettél céltábláddá? Miért vagyok a terhedre?
²¹ És miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem törlöd el bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, már nem leszek.