---

¹ Szövetségre léptem a szememmel, hogy ne nézzen a lányokra.
² És mi a jutalmam Istentől, onnan fentről, mi az örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
³ Hát nem az istentelennek jár-e a romlás, és a gonosztevőnek a veszedelem?
⁴ Hát nem látta útjaimat, és nem számolta meg lépéseimet?
⁵ Ha csalárdan jártam, és lábam álnokságra sietett,
⁶ igazsága mérlegével mérjen meg engem, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok!
⁷ Ha lépéseim letértek az útról, és ha szívem a szememet követte, vagy ha kezemhez szenny tapadt,
⁸ más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, gyökerestül tépjék ki!
⁹ Ha szívem asszony után bomlott, és leselkedtem felebarátom ajtajánál,
¹⁰ másnak őröljön feleségem, és mások hajoljanak őreá!
¹¹ Mert gyalázatosság volna ez, és bírák elé tartozó bűn.
¹² Olyan tűz volna ez, amely a pusztulás helyéig emésztene, és minden jövedelmemet gyökerestül kiirtaná.
¹³ Ha megtagadtam volna szolgám vagy szolgálóleányom igazát, amikor pert kezdtek ellenem,
¹⁴ mitévő lennék, ha fölkelne Isten? És ha meglátogatna, mit felelnék neki?
¹⁵ Nem az alkotta-e őt is, aki engem alkotott anyám méhében; nem ugyanő formált-e bennünket anyánk ölében?
¹⁶ Ha megtagadtam a szegények kívánságát, és az özvegy szemét epedni engedtem;
¹⁷ ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett abból,
¹⁸ aki ifjúságom óta úgy nevelkedett nálam, mint saját apjánál, és gyermekségétől fogva vezettem;
¹⁹ ha elnéztem, hogy elvész a ruhátlan, és takaró nélkül van a szegény;
²⁰ ha nem áldott volna engem a dereka, mert megmelegedett juhaim gyapjával;
²¹ ha az árva ellen fölemeltem a kezem, mert láttam, hogy a kapuban engem támogatnak,
²² akkor essék le vállam a lapockámról, és szakadjon le tőből a karom!
²³ Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt ilyet nem tehetek.
²⁴ Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam a színaranynak: „Ó, én bizodalmam!”;
²⁵ ha annak örültem, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett a kezem;
²⁶ ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
²⁷ és szívem titkon elcsábult volna, és kezemmel csókot hintettem volna felé,
²⁸ ez is bíró elé tartozó bűn volna, mert megtagadtam volna Istent odafönt!
²⁹ Hát örültem én gyűlölőm nyomorúságán, és ujjongtam örömömben, hogy baj érte őt?
³⁰ Nem engedtem, hogy szám vétkezzék azzal, hogy átkot kérek valaki lelkére.
³¹ Nem mondhatták sátram vendégei: Van-e, aki nála hússal jól nem lakott?
³² Nem hált utcán a jövevény, ajtóm az utas előtt nyitva volt.
³³ Ha emberi módon eltitkoltam volna vétkem, keblembe rejtve bűnömet,
³⁴ bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene a nemzetségek megvetésétől. Elnémulnék, és az ajtón sem lépnék ki.
³⁵ Ó, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem! Íme, ez a végszóm: a Mindenható válaszoljon nekem, és írjon vádiratot ellenem az én vádlóm.
³⁶ Bizony én azt a vállamon hordoznám és a fejemre tenném koronául!
³⁷ Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
³⁸ Ha földem ellenem kiáltott, és barázdái együtt siránkoztak;
³⁹ ha termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam,
⁴⁰ tövis teremjen búza helyett és árpa helyett konkoly! Itt végződnek Jób beszédei.