1
Most pedig nevetnek rajtam, akik fiatalabbak nálam, akiknek apját juhászkutyáim közé sem számoltam volna.
2
Mit ért volna nekem kezük ereje? Hiszen elvesztették életerejüket!
3
A szükség és éhség miatt testük összeaszott, a kopár földet rágják sötét, sivatagos pusztaságban.
4
Keserűfüvet tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük.
5
Elűzik őket az emberek közül, úgy ordítanak rájuk, mint a tolvajokra.
6
Félelmetes völgyekben kell lakniuk, sziklák közt, a föld hasadékaiban.
7
A bokrok között ordítanak, a gaz körül gyülekeznek.
8
Esztelenek, sőt becstelenek is, akiket kivertek az országból.
9
Ezeknek most gúnydal és szóbeszéd tárgyává lettem!
10
Utálkozva messze távolodnak tőlem, és nem átallnak arcomba köpni.
11
Mivel Isten meglazította íjam húrját, és megalázott engem, ők is eldobták a kantárt.
12
Jobb felől csőcselék támad ellenem, lábamnak gáncsot vetnek, mint rombolók törnek felém.
13
Ösvényemet tönkreteszik, hogy romlásomat siettessék, nincs ellenük segítség.
14
Mint valami széles résen, úgy rontanak rám, viharként hömpölyögnek előre.
15
Rémségek fordulnak ellenem, viharként söprik el tisztességemet, boldogságom eltűnt, mint a felhő.
16
Most immár fogyatkozik a lelkem, a nyomorúság napjai tartanak fogva.
17
Éjszaka nyilallás van a csontjaimban, és nem csillapodnak kínjaim.
18
Egy nagy erő ruházatom megragadta, körülfogott, mint köntösöm gallérja.
19
Sárba vetett engem, hasonlóvá lettem a porhoz és a hamuhoz.
20
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok előtted, és csak nézel rám.
21
Kegyetlenné váltál irántam, kezed erejével harcolsz ellenem.
22
Fölemelsz, szélnek eresztesz és széttépsz a viharban.
23
Hiszen tudtam, hogy halálba viszel engem, abba a házba, ahol minden élő gyülekezik.
24
De a roskadozó ne nyújtsa-e ki kezét? Vagy ha veszélyben van, ne kiáltson-e segítségért?
25
Hát nem sírtam-e azon, akinek nehéz napjai voltak; nem volt-e szomorú a lelkem a szűkölködő miatt?
26
Bizony, jót reméltem, és rossz következett, világosságot vártam, és jött a homály.
27
Forr a bensőm, és nem nyugszik, megrohantak engem a nyomorúság napjai.
28
Megsötétedve járok, de nem a nap hősége miatt; fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezetben.
29
A sakálok testvére lettem és a struccmadarak társa.
30
Bőröm feketén hámlik le rólam, csontom a láz miatt ég.
31
Citerám hangja gyászosra vált, sípom pedig a jajgatók hangja lett.