---

¹ Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
² A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
³ Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
⁴ Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
⁵ Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
⁶ És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
⁷ Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
⁸ Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
⁹ De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
¹⁰ Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
¹¹ Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
¹² Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
¹³ Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
¹⁴ Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
¹⁵ És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
¹⁶ A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
¹⁷ Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
¹⁸ Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
¹⁹ A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
²⁰ Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
²¹ Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
²² Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
²³ A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.